Bakos Fanni

Bakos Fanni

Született: 1998. február 1.

Népszerűség: 35 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mámor nyula

vágyak és menekvés

neked már semmit se mondok
hirtelen csókollak meg
szánalommal tele rontok
neked, mint a kutyák, az éhesek
szívják ki hideg csontok
utolsó húscafatjából a levet

Tovább...

Világgá szaladok

nem tudom, mennyit adhatok,
örök bizonytalanság vagyok,
amit mutathatok, az is csak játék,
hazudok, hazudsz, hagyj békén, hazaszaladok!

Tovább...

Hogy is meséljek neked?

hogyan is tudnék
beszélni hozzád könnyen,
ahogy a nap süti át a felhőt?

Tovább...

Nem akarok vágyni, csak szeretni

Gyűjtöm a téglákat,
miket álmom feldobál,
házat építek, átláthatatlan falat,
a fal legyen zöld, az üveg legyen opál,
hasonlítson napfényre...

Tovább...

Miért nem vagyok boldog?

Más erejében pompáznak,
akik letépték
a virágot, szeretetük vágy maradt,
s szenvednek, mert
nincs mérték...

Tovább...

ha megdobnak kővel...

bár láthatatlan
lehettem volna
éles fogú, visongó
hiénák közé szorítva,
akik úgy nevettek
át rajtam, mintha ott se lettem volna

Tovább...

Közel a naphoz, közel hozzád

milyen távol is vagyunk,
zuhanunk eszeveszetten
múltba betonozva, jövőbe eresztetten,
honnan tudnám, hova is vágyunk...
elhasznált szavak a nyelveken,
eljátszott tavaszunk az éden,
sebeknek csókokkal tartozunk

Tovább...

Sok út, egy vég

Én az ecsetbe kapaszkodok,
mások a mecsetbe mennek,
vannak, akik meccset néznek,
vannak, kik gyermekük szemében élnek,
mind, akik vagyunk, akik sorsukban vakok,
mind emberek, menekülve kézből kézbe,
izzadva ragaszkodunk, félünk, hova megyünk...

Tovább...

Nap alatt fekvés

Az ember megértett a természetben

Néz az ég kéken, mintha ismerne
titkokat világító pupillája...

Tovább...

Érintetlenségben a szabadság

Amikor virágot szakítasz
hideg üvegszemed vázáiba,
nyűgéből nő az Istennek hosszú szakálla.

Tovább...

Ébredtél-e már?

Volt-e már, hogy bújó homlokod
lombok hűse alá rejtetted,
ki védőn a fény fehér húsát
megette helyetted?

Tovább...

Édesség és múlás

Adj egy szót,
sovány vagyok,
éhezem betűid alatt a valót,
méhében növesztem a gondolatot.

Tovább...

Az ember apró és az ember szeret

Rövid kis létemet
találom a szédítő égig érő fákban,
földbe gyökerezek
a talajban, nem ereszti a lábam

Tovább...

A tojás megszületik

A tökély skatulyája megöli az egyént

Egy tojás vagyok
- valaki lakik bennem,
fehér falakban rejtőző
nemlétezésem magasztal,
érinthetetlen a tökélyem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom