Balázs Levente
Hazám vékony margója,
Óh, uram, hol találom,
Ott, hol mások kicentizik,
Vagy cerkával magamnak csinálom.
Az ember fején ül a köd,
És nem számít,
hogy lököd a dumát,
az neked egyre magyaráz.
Fényes napsütésben
kivirul a lelkem.
Szerény örömében
semmi kétség nincsen.
Szembenézek
Szembenézek a mával,
A Május huszadikával,
Mi tegnapom következménye,
Sokunk dédelgetett reménye.