Balázsi Boglárka
Mindenki ugyanazt mondja:
"Még van időd!
Ne siesd el a dolgokat,
Majd csak eljő!"
Fogalmuk sincs, hogy ki vagyok,
Mért élek így,
Csinálok mindent úgy, ahogy,
Van, aki bír?
Délután mindig játszottunk,
Egész végig bújócskáztunk,
S ha netalántán erre ráuntunk.
Új játék után kutattunk,
Vagy egyszerűen fogócskáztunk.
...feküdj az ágyadba, lépj át
álmaidba a valóság határán,
felejts el mindent, ami bánt...
Már megint jéghideg a kezem.
Hiába van a kabátom zsebében,
S az idő hűvös vagy nyárias meleg,
Mindig jeges, most pedig télen
Ez fel sem tűnik a többieknek,
Holott tudják, mindig fagyos,
De valamiért nem foglalkoznak vele,
S kicsit talán mindenki dacos.
Kihullott fogak
beletörtek az életbe,
elkél egy mentőcsomag,
van valakinél készletbe`?
Szakképzett pszichológusok és pszichiáterek,
sok okos ember a betegek feje felett átfecseg,
lelki sérülésekről és elmezavarokról hadovál.
A legtöbbjük ezekből és hasonlókból doktorál,
és mikor a kezükben a szakdolgozat és a diploma,
önelégülten, a kamera lencséjébe vigyorogva
pózolnak a családtagokkal és évfolyamtársakkal...