Bali Mária

Született: 1951. július 30.

Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Sándornak

Nem maradt más, csak az emlék.
Az emlék, mely kitart utamon.
Az emlék, mely elkísér
Gyötrelmes dombokon.

Tovább...

December 4

Fehérben vagyok,
Simul testemre a selyem melege.
Repülni szeretnék.
Angyal képében tündökölve.

Tovább...

1517

Álmaim

Kifogtad álmaim az éjszaka szekeréből.
Arcod hajnalára ébred a képzelet.

Tovább...

2020

Hajnalok

A hajnalok varázsa tart fogva.
Az utcákon hömpölygő némaság.
A fák lombjain születni készülő világ.

Tovább...

Szózat 2016 őszén

Őrjöng a világ köröttem,
Én vétót emelni jöttem!
A téboly ellen szól szavam.
(A némák közt visszhangja van.)

Tovább...

Apámnak

Nehéz volt, szegény Apám, szögekkel kivert utad,
A börtön, melyben éltél, eltemette utad.
A halál, mely várt rád, megkegyelmezett,
De a hét hosszú év eltemetett.

Tovább...

Megismételhetetlen

Magasba szállok.
Csontos térdeim kalácsai nyomják az időt.
Lapítva kúszok,
Csigolyám nyúlik a semmibe.
Körmeim szarurétege kihűlt,
Hajam tövéből a festék
Párologva kékül.

Tovább...

Remény

A fák is sziszegve megtorpannak.
Kérgükön napfény és moha,
Észak és dél, de most
Minden út és irány ostoba.

Tovább...

Ébredés I

Fáj az ébredés.
Az álom, s tudat között ívelő fénytelen rezzenés.
Fáj a párnám alatt nyugvó végletek határa,
A lélek peremén állók végtelen imája.

Tovább...

Cím nélkül...

Szemed láttára vetkőzöm
A csontnál is tovább.
Pilláim árnyát sérti a pirkadat,
Nélküled befelé nőtt kerítést fonok.

Tovább...

Ébredés II

Kitakart álmokkal üres az ágyam.
Kialudtam összes magányom.
Arcomba zúg a virágok csendje,
A kihaló, riadt sóhajok szele.

Tovább...

810

Iszap

Üres vagyok.
Az iszap terhe feszíti rácsos sejtjeim.
Ülepedik a homokszemek tapadó szemcséje,
Szemem szivárványhártyáját sértik fel, félve.

Tovább...

Szőnyegem

Közülük egy voltál, egynek a fele.
Miért volt zöld árnyékod kereke?

Tovább...

Csend

Mikor az árnyakkal egyidős lettem,
Úgy voltál itt, mint pohárban a csend.
Árnyak cikáztak felettem,
Vak zenészek verték álmaim.

Tovább...

Eresz alatt...

Eresz alatt fészkel a holnapok félelme.
Házam sziklán áll.
Köröttem hegyek merednek az égig,
Kopár arcukról patakként csordogál
A tiszta könny, mely zuhataggá
Duzzadva önti el fáradt éjszakám.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ