Balogh Ferenc
Minden arra hajaz, hogy szerencsére nincs tétvágyam.
Nem vagyok egy elveket elvető, s ez nem példátlan,
Ha faggatnak majd: "Hova lett a fejedről a seprűd?"
Sose voltam, illetve nem is leszek hiú, se prűd...
Mikor még kisgyerek voltam,
te délutánonként vártál,
végeztem az iskolával,
és hozzád vezetett utam.
Felpaprikáztátok Istent a paradicsommal,
így ment minden a lecsóba a javaitokkal!
Aligha foghat kalitka,
szakítva túlra zúz
a tetterő, mert amikor
közel a csúcs, az csúcs!
Csupán az éhségemen szerettem
volna kicsit felülkerekedni,
ellenben ehelyett kellemesen
sikerült ám győzedelmeskedni...
Valahol előttem egy ház ablaka hunyorog,
zivatar zúdul így felettem, az ég zuborog...
Én mosolygok, ahogy minden cseppje rajtam kopog,
hiszen hamarosan veled találkozni fogok!
Van, aki csupán hümmög,
ahol töri magát a sok üstök...
Bár telnek most az üstök,
fő az egészség, aki tud, sürög.
Volt, akit zavart
a számos elmulasztott pillanat,
mely megihletett sok kis ritka dalt,
ami itt maradt...
Botorkálok éjjel, de csak a homály honol,
számomra világos, ám a fátyol ráomol...
Kicsit sunyin néz, majd jön a himihumi rész,
ki tudja még, mit diktál most a cirkuszi ész...
Úgy lesnek rá éppen, akárcsak egy polinéz néz,
hiszen többet vetít tényleg, mint egy mozigépész,
mert szorgosan szalagon hozza s nagyban vázolja,
szóval rettentő gyorsan vánszorog a vászonra...
Ürügyem nincs, de voltam olyan ügyetlen,
Hogy egy együgyű ürü legyűrt ügyesen...