Balogh Kornél
34. házassági évforduló
Amikor elveszetten
magamat kerestem,
esténként dühödten
a magányt kerestem,
és ha megleltem,
kétségbe estem.
Vasárnap, 2020 pünkösd havának 17. napja
Templomnyitás
Be nem, de elzárt Tőled a kórság,
Ezek a hetek lelkemet megzavarták.
Vég nélkülivé vált a valóság,
A napok sora hófúvássá.
Nagyszombati köszönet a költőknek
Köszönöm az éjszaka nyugalmát,
hajnalban a madarak tarka dallamát,
Napnak a virágokra hulló sugarát.
Velük mindennap vasárnap
Nő volt az Édesanyám,
Mindig vigyázott rám.
Nő a kedves feleségem,
Magamtól őriz engem.
Úrjövet, menet
Jöttödet mindig sóvárogva várom,
Bűnömet évem zsákjából kirázom,
Mégis bent marad morzsából sok, tudom,
Nem lehet szívem most méltó templomod.
Minden napra
365 alkalommal mentettél meg,
365 reggelig álmom őrizted,
365 tévedésem nem róttad fel,
365 tévutamon kerestél meg.
Magányom elnyom, mint egy rémes álom.
Magamat keresem, de tudom, nem találom.
Adventus
Tükör elé állok,
magányra vágyok,
minden elől elfutok,
de csak hozzád jutok,
mert lelkednek temploma vagyok.
Eltávolodtam magamtól
Leéltem néhány évet:
Felgyűlnek bennem a kételyek,
elkísérnek a tévedések,
szeretnek engem a vétkezések,
és én is szeretem őket.
Újév-Újkezdet?
Az eget köti össze a Földdel
Lelkem láncolva mégis az Idővel.
Sor-rendben: Fiamnak és magamnak
Először akard megtenni,
Aztán merd elhinni.
Előbb tudj magadnak örülni,
Később ugyanezt elfogadni.
Re-formáció
Itt állok meglett korommal,
Nehéz szembenéznem a múltammal.
Dacolok Istenemmel és önmagammal,
Vádolok és védek egyazon szavammal.
50. születésnapi hála
Köszönöm ajándékodat,
a fél évszázadomat...
Volt, aki ideszületett,
volt, akit a történelem ideültetett.
Volt, aki nem mehetett,
volt, aki csak itt rekedt.