Balogh Zsuzsanna
Ápolónő voltam 40 évig
Az ünnep percei ma fejet hajtanak
Azok előtt, akik a bajban végig kitartanak.
Üres szavak között kallódik a lélek,
Legyen áldott élete minden Ápoló/nőnek!
Hosszú út vezetett idáig,
Mire eljutottam a hatvanhatodik nyárig.
Mit adott nekem hatvanhat?
Sok örömöt, erős szárnyakat.
Gyermekkorom biztonsága, átölel az emlék,
Nincsen már kihez hazamenjek, bárhogy is szeretnék.
Hiányán a szavak sírnak,
A régi idők kézen fognak.
Az ember egy ideig beéri morzsákkal,
Amit mások asztaláról lesöpör az élet,
De mindenki ebből a rossz álomból
Egyszer csak felébred.
Néhány sor itt neked bújt el,
Fontos vagy, ezt ne felejtsd el!
Nézz mindig a látszat mögé!
Emelkedj a bánat fölé!
Ne legyél kishitű!
Ne legyél rosszkedvű!
Legyen a szavad építő jellegű!
Amikor magadat első helyre teszed,
Lehullanak rólad a hamis emberek.
Szentlélek szálljon minden emberre,
Adjon reményt Pünkösd ünnepe!
Az égi küldött eljött,
Isten Szentlelket küldött.
Milyen elveszett az ember,
Ha már hinni, bízni sem mer!
Koldusruhában van a lelkünk,
Egymáshoz sincsen már türelmünk.
Veled van egy életen keresztül,
Csak Isten tudja, miken megy keresztül.
Egy rajztanár asztalán született egy álom,
Sokat dolgozott rajta, hogy valóra váljon.
Csipkevarrónő lett ebben a társa,
Kezük munkájából született Halas csodája.
Nem szólt semmit, pedig tudta,
Asztalánál ül az árulója.
Annál csak 30 ezüstöt ért az élete,
Aki hamis csókkal sorsát pecsételte.
Nem azért írok, hogy megfeleljek másnak,
Hanem, hogy enyhítsem terhét a mának.
Tollam végén gurulnak a gondolatok,
A papíron lesznek igazán szabadok.
Sokszor voltam csendben, amikor szólnom kellett volna,
Így lettem a szónak örökös adósa.
Sokszor maga alá gyűrt a bánat,
Sokszor éreztem, hogy erre nincs bocsánat.