Balogh Zsuzsanna
Nem szólt semmit, pedig tudta,
Asztalánál ül az árulója.
Annál csak 30 ezüstöt ért az élete,
Aki hamis csókkal sorsát pecsételte.
Nem azért írok, hogy megfeleljek másnak,
Hanem, hogy enyhítsem terhét a mának.
Tollam végén gurulnak a gondolatok,
A papíron lesznek igazán szabadok.
Sokszor voltam csendben, amikor szólnom kellett volna,
Így lettem a szónak örökös adósa.
Sokszor maga alá gyűrt a bánat,
Sokszor éreztem, hogy erre nincs bocsánat.
Édesanyám halálának első évfordulójára
Remélem Anyám, hogy a jóból ott sokkal több jutott,
Mint amennyit az élet itt a földön adott.
Nehéz nélküled. A csillagokat nézem.
Te is figyelsz bennünket. Érzem.
Valamikor régen belém kapaszkodtál,
El sem engedtél, úgy ragaszkodtál.
Elszaladt az idő, ma már más a helyzet,
Én kérem, hogy most Te fogd a kezemet.
Kunkorodik a malac farka,
Készüljünk hát a farsangra.
Remeg a kocsonya, sül a fánk,
Táncolunk, pörög a szoknyánk.
Ha engedné a sors, a rosszat eltörölném,
Mindent, ami bajt okozott, a múlt zsákjába tenném.
Vigye el az óév, vigye el örökre,
Ébredjen az egész világ egy boldogabb új évre!
Legyen áldott, szép az ünnep!
Hála járja át szívünket!
Fénybe öltözött a Föld,
Isten Fia közénk jött.
Álmomban otthon jártam,
Gyermekként a karácsonyt vártam.
Néztem, ahogy esik a hó, belepi a tájat,
Pipára gyújtottak a szemközti házak.
Néma csodálattal figyelem a tájat,
Kicsordul belőle a panasz, a bánat.
Szállingózik kint a hó,
Lesz belőle takaró.
A Hold ma este jobban fénylik,
Útját csillagok kísérik.
Szürke köd szomorú fátyla
Egykedvű közönyként terül a világra.
Törékeny életünk zárt ajtók mögött,
Mulandó napjaink kétségek között.
Járvány alatt
A járvány csak bajt kavart,
Maszkkal takarta a kacajt.
A szabály az szabály,
Maszk alatt a száj.