Balogh Zsuzsanna
...Elbújtak a rovarok, a tücsök sem zenél.
Elhagyott pókhálókon csillog a harmat,
Így őrzi szépségét a ragyogó napnak.
"Színház az egész világ!"
Mindenhol az arctalanság.
Csak éppen már nem tapsol senki,
Ezt a színdarabot már unja mindenki!
Így hetven felé már tudod és érzed,
Hogy felfoghatatlanul rövid az élet.
Elveszti az ember azokat, akik felnevelték,
Akármilyen rossz volt, akkor is szerették.
Könnyű léptekkel ballagnak a napok,
Elém gördülnek a legszebb pillanatok.
Minden mondatomban benne van a szívem,
Szemeimben ott a biztatás,
Tollam nyomán újra éled minden szép emlék,
Nem engedem meg, hogy leértékeljék!
Fényképeken átsuhanó emlék,
Könnyek itatják a múltat.
Az idő kerekét úgy visszapörgetném,
Hogy ismét Apámhoz bújjak.
Melegen süt a Nap, aranyba borul a világ,
Piros szoknyát húz a réten a sok pipacs virág.
Mintha lángolna a föld, amerre csak nyílik,
Egyszerű kis virág már messziről virít.
A szeretet vár türelmesen,
Mint a nap melegét a reggel...
Szeretném a békét felírni az égre,
Szeretném átírni a szavakat szépre,
Szeretném körbetáncolni a bánatot,
Istenem! Úgy élni, ahogy te akarod!
Anyák napjára
Az anyai szeretet soha meg nem szűnő,
Nem mossa el sem könny, sem pedig az idő.
Hajamban már több a fehér,
Mit beleszőttek a megkopott napok,
Leéltem már az életem felét,
Beérem már annyival,
Amennyit még kapok.
Tisztul a világ, lelassult az élet,
Ragyogni kezd a Nap, minden újraéled.
Kívül és belül egyformán kezd sütni,
Mert a legnagyobb kincs elkezd ragyogni.
Tékozló fiúként hozzád visszatérünk,
Minden bűnünkért bocsánatot kérünk!
Bezárhatjuk magunkat ezer lakattal,
Ha tovább "fertőzzük" egymást rossz gondolatokkal.
Erőt adunk annak, amire gondolunk,
Mekkora pusztítás az, amit mondunk.