Balogh Zsuzsanna
Tisztul a világ, lelassult az élet,
Ragyogni kezd a Nap, minden újraéled.
Kívül és belül egyformán kezd sütni,
Mert a legnagyobb kincs elkezd ragyogni.
Tékozló fiúként hozzád visszatérünk,
Minden bűnünkért bocsánatot kérünk!
Bezárhatjuk magunkat ezer lakattal,
Ha tovább "fertőzzük" egymást rossz gondolatokkal.
Erőt adunk annak, amire gondolunk,
Mekkora pusztítás az, amit mondunk.
Bánatos ágakon rügyek fakadnak,
Átadja helyét a tél a tavasznak.
Bimbót bont a napfény, öltözik a táj,
Megújul minden, elmúlik, mi fáj.
Tiéd az égbolt kék ölelése,
A reggeli Nap fénylő ébredése.
A tavaszi bimbó, a lebbenő lepkeszárny,
A szél sóhaja, a gazdag óceán.
Az élet szép
Lassan hasad az égi vászon,
Napfény ömlik szét a tájon.
A fűszálak hegyén harmat remeg,
A tegnapok könnyét felissza a meleg.
Bánat ül szívünkben, könny a szemeinkben,
Csendesen lapozunk az emlékeinkben.
Minden fontos pillanat, ha köddé válik,
Akkor jön rá az ember, hogy mi az, ami számít.
Éjszaka a mackónál, a békánál és a rókánál
Sötét leplet terít az éjtündér a tájra,
Álomport hint a mackócsaládra.
Mackómama ölelő két karja
A két kicsi mackót lassan betakarja.
Itt a farsang, álarcot húzunk,
Vidáman, kacagva trombitát fújunk.
Mindenki az lehet, ami csak szeretne,
Jelmezbe bújva táncolunk nevetve.
BÚÉK 2020
Szól a vidám zene, folyik a pezsgő,
Égig ér a dalunk, itt az új esztendő.
Bárcsak az óévvel együtt elmúlna a bánat,
Pezsgő durranásra jönne egy varázslat!
Ameddig a szeretet nem a szívekben csillog,
Ameddig a karácsony csak a külsőségben villog,
Addig nem hull a hópelyhek apró öröme,
Addig csak sár lesz az angyalok könnye.
Békesség angyala száll ma minden házra,
Szent karácsony ünnepe köszönt a világra.
Útra kel ma sok fenyő,
Hálánk dala szól.
Földre szállnak a hópihék, lesz belőlük takaró.
Nemsokára elindul szánkójával a télapó.
Eltűnik most minden zaj,
Elmúlik majd minden baj.
Várakozás, adventi csend,
Mi zajlik benned odabent?