Balogh Zsuzsanna
Hűvösebb a hajnal csókja,
Színesedik a fák lombja.
Mint a virágszirmot, úgy teríti levelét a lépteink alá,
Mintha a legszebb imát mondaná.
Emberek vagyunk hibákkal tele,
De mindannyiunknak egy az Istene!
Kőtáblákon ott az útmutató,
Lehetsz te hívő vagy Istentagadó.
Mosolyogva is lehet sírni,
Úgy befelé, némán.
Csak a jóról szeretnék írni,
De a téma szemlesütve néz rám!
Aki vele találkozik, biztos jó lesz a napja,
Mert csak a jóra figyel és azt át is adja.
Még meg sem szólal, de már mosolyog a szeme,
Az ember szinte várja, hogy összefusson vele.
Amikor felébredsz, mosolyogj a világra,
Az öröm senki elől nincsen elzárva!
Adj hálát mindenért, amit kaptál,
Rájössz, hogy gazdagabb vagy a gazdagoknál.
Amikor derekamig értek a mezei virágok,
Nem ismertem a rosszat, csak a biztonságot.
Hajamba szalagot kötött az Anyám,
Volt kopogós cipőm, volt pörgős szoknyám.
Mint ujjaink közt pergő homok, rohannak az évek,
Bárhogy is volt, minden megszépül, hogyha visszanézek.
Eljön az idő, amikor az ember földig tud hajolni,
Megtanul az életben Istenben bízni.
Lehetsz vallásos, lehetsz ateista,
Isten nevét mindenki kimondja.
Hol hálát ad, hol segítségül hívja,
Hol a rossz dolgokért csakis Istent szidja.
Gyermekeimmel együtt én is felnőttem,
Nem elég egy élet, hogy Őket megköszönjem!
A gondolat szárnyán küldöm az üzenetem,
Ami biztos ebben a világban: Az én szeretetem!
Ápolók Nemzetközi Napjára 2022
Valamikor, régen hófehér ruhában,
Keményített, fehér fityulában
Ott álltam én is, ápolónő lettem,
A betegekért dolgozok: erre esküt tettem.
Úgy viszem a keresztemet, mintha könnyű volna,
Talán könnyebb is vinni így, mosolyogva.
Mások nem látják a hátam sebét,
Az ember dolgos, fáradt kezét.
Éjjel-nappal nyitva az ajtaja,
Teljesül benne az unoka óhaja.
Olyan nincs, hogy éppen nincsen,
Szeretettel készül minden.
Anyánk adott életet nekünk,
Együtt dobogott a szívével a szívünk.
Mindig ott volt, amikor kellett,
Egyszer csak ott álltunk a sírja mellett.