Bánlaky László
Hetek óta sűrű köd és sötét felhők,
vakító fénysugár áttört rajta,
simítja arcom lágyan, melengetőn,
maradj még! - kapaszkodom utána.
...fázom, nyakamra tekerem sálam.
Etetőn csipeget dalos barátom,
roppanó jégen csúszik a lábam.
Advent idején
"Harmatozzatok,
égi magasok!
Nyíljék meg a föld,
teremjen Megmentőt".
Gáspár nagyon rossz alvó volt,
gyakran csillagokat nézte,
az égbolt egy nyitott könyv,
mindig ott feküdt előtte.
Nézem, ahogy alszik csendesen,
álmai már messze vitték,
mosoly az ajka szegletén,
rózsákról álmodik.
Ködlovagok erre járnak,
szeles felhőkön vágtatnak,
rátelepszenek a földre,
egész város eltűnt benne.
Házunk előtt kiszáradt a juharfa,
sok éven át hűsölhettünk alatta.
Öreg, meghajlott gyökér elengedte,
ki kell vágni, mielőtt még kidőlne.
Égi Teremtőd, Istened Édent lakhelyül adta,
benne az erdők vadjai mind kezes állatok hozzád,
étkedet adják, fákon a termés, Éva leszedje,
ám elkerülje az almafa kincsét, az csak az Úré.
Titkait őrzi tudásnak, rejtve az ember előtt.
Júniusban, hej, őszi az idő,
ólomszürke felhők járnak felettünk.
Éjjel esett, páradús levegő
nyomaszt, fojtogat, hevesen ver szívünk.
Keserű düh, ordas indulat marja lelkem.
Tehetetlenül a Teremtőt számon kérem:
Ég és Föld Ura! Hogy örömed teljék benne,
alkottál értelmes földi lényt - saját képedre,
új világod uralkodni hivatottat: embert.
koronavírus után
A karantént
feloldották.
Az utcákon,
a tereken
újra vidám
gyermeksereg...
Elhevertem fürge kis pataknak partján,
sütött a Nap, bárányfelhők játszadoztak;
láttam paripa formáját, lett oroszlán,
hívtak játékra, kedvemre álmodoztam.