Bánlakyné Moravetz Edit
Napjaim, akár igazgyöngyök
Sorakoznak a nyakékemen.
Mégis nehéz gondolat gyötör:
Helyesen élem az életem?
Íróasztalomon üres papírlap
kezemben tollam markolom
magam elé meredve
a síri csendet hallgatom
Károgó varjúnak hangja messze hallszik,
azt is felébreszti, ki még mélyen alszik.
Csörög a szarka is, vendég jön a házhoz,
nem kell soká várni egy kis hazugsághoz.
Balassi strófára
Mikoron láttalak,
szívembe zártalak,
bókolni ím eljövék.
Gyönyörű virágszál,
bimbóból kinyíltál...
Nem minden rossz jön ártalomra
Hajnali fél ötöt mutatott az óra,
átvonult fölöttünk egy zivatarzóna.
Meghívó
Minket nem bánt se szél, se nap,
a gyermeknap el nem marad!
Ha az eső nem szól bele,
megszólal az ukulele.
Mályva vagy, vagy nem vagy mályva?
Be jó lenne tudni már ma!
Amint szemem kinyitottam,
egyenest hozzá rohantam.
Betlehem csillagát nyújtottad felém,
úgy ragyogott reám, mint egy költemény.
Míg megöleltél, könnyezett szemed:
- Átadnám hálás köszönetemet! -
Magam elé noteszbe nézek
nem is tudom most mit remélek
csak figyelem szívem dobbanását
légben szálló varjak károgását
csúfost rikoltva rajtam nevetnek
balgaság kár várnod gyermekeket
sürgős munka tartja fogva őket
majd vírus tarolja szenvedőket...
A világot megváltoztatni nem tudom.
Csak kis pont vagyok
milliók s milliók között.
Nem kívántam égről a csillagot,
galambokká sem kellene válnotok.
Csak emberséges létet akarok.
Hogy szegények is legyenek boldogok.
Márciusi telihold
ragyogón tekint le rám.
Szomszéd lakásban kis kutya,
világba ugatja bánatát.
Fohász a békéért
Hozzád fordulok, Istenem,
ismét bajban van az ember.
Tekints le ránk, mint láthatod,
végét te parancsolhatod...
Ködben a táj; tejfehérben,
mikor a Nap kelőfélben.
Ablakunknál varjú károg,
a szomszédban macska nyávog.