Bánlakyné Moravetz Edit
Hozzám a
sorsom oly kegyes,
hosszú életet ígér,
időm mégse végtelen.
Játszik csak velem.
Váratlan fordulat
Mikor befordultunk az utca sarkán,
derékon kaptál, hosszan megcsókoltál.
Robogott a vonat hegyeken, völgyeken,
vissza messzi múltba repített el engem.
Kattogtak kerekek, aztán csend lett végre...
Emlékezés
Harmincöt éve! Ó, be rég volt,
mikor először csókolt a szád!
Emlékszel, álltunk a Halászbástyán,
s néztük a megénekelt kék Dunát?
Nehéz sóhajtások hagyják el ajkamat,
reggeltől estélig mindenütt kutatlak.
Mért hagytál itt engem? Nem bántam jól véled?
Kérned sem kellett, én becéztelek téged.
Fák ágai csipkeruhában,
táncot lejt rajt` a napsugár.
E hófehér, ártatlan tájban
hinnénk, gyönyörködni muszáj!
Rendhagyó üzenet
Kedves jó barátunk, Gyula!
Meghívlak: néhány nap múlva
gyere el farsangi fánkra!
Ígéretből ez van hátra.
Hangulatos, meleg szobában
családi tanács összeült,
eljött a farsang, találjuk ki,
mi is legyen a jelmezünk?
Reggelente kigyúrt testtel
a haját varkocsba fogva,
lábait jól szétterpesztve
karjait keresztbe fonta
Ádáz vihar űzött velem álnok viadalt.
Orkán erejével hadakoztam diadalt.
Jó tanács
Volt-e oly szilveszter, hogy nem azt reméltük,
következő évet boldogabban éljük?
Kívántunk minden jót: békét, szeretetet,
és mi legfontosabb, testnek egészséget.
Kettőezer-tizenhét utolsó órái
Bent és kint
Terített asztal, bőséges tálak,
Gyertya is gyullad, hangulat árad.
Zene szól tánccal, vidám csevegés,
Sok boldog ember, hangos nevetés.
Csöppnyi csengő csilingelve szólal meg,
rég várt hangja lelkem mélyén megremeg.
"Megérkeztem" kiált, vagy csak suttogja,
messziről jött, visszatért az otthonba.
Pápáról hazafelé
Hófedte út, siklik a szán,
csilingel csengő lovak nyakán.
Vén kocsis a bakon ostoroz.
Fekete varjak gyűlnek a fán.
Bíborszínben kel fel a Nap,
Ontja fényes sugarát,
Lehullott hófehér, havas
Dunna fed vetett búzát.