Bánlakyné Moravetz Edit
Bíborszínben kel fel a Nap,
Ontja fényes sugarát,
Lehullott hófehér, havas
Dunna fed vetett búzát.
Ó, be hányszor hallom:
"hűséget fogadtam,"
- ezt bizonyíthatom -
"de vakságot, azt nem."
Küldd el, Uram, kérlek a béke angyalát
Elmenekülni e világ zajától,
jólesne végre megpihenni már.
Keresem, egyre keresem magányom,
a gonosz nem tudja, hol a határ.
Alig várom most már, hogy jöjjön új tavasz,
tavalyit lezárjuk, ne legyen ugyanaz!
Elfeledjük a zűrt, el sok nehézséget,
mit az elmúlt évben reánk mért az élet.
Advent harmadik vasárnapja
Ím, harmadik vasárnap: a rózsavasárnap.
Miként a gyerekek is sóvárogva várnak,
csillogó fa alá ajándékot remélve,
mi is bízunk, közel van az Úr érkezése.
Ősz a nagyvárosban
Apró, huncut mosoly szája szegletében,
szeme akár volna két fekete ében.
Fehér hattyúnyakát igazgyöngy díszíti,
kecses ívelését még inkább szépíti.
Ám, ha mégis esik
Kezében a papírlappal
állt elszántan az ablakban.
Mint ki varázsigét mormol,
hitte, a Nap ért a szóból.
Mindannyian tudjuk, megérkezik egyszer;
azt is tudjuk, nincsen pontos menetrendje.
Pislákol mécsesünk, meleget nem áraszt;
mikor lépni kéne, az már nagyon fáraszt.
Bemenekültem zúgó fenyvesekbe.
Egyedül vagyok bűvös körön belül,
béke öleli át fájó lelkemet,
külvilág vihara itt lecsendesül.
Egy igazi doktor bácsi emlékére
Egy jó barát csendben végleg lehunyta szemét,
harcolt a kórral, mi tönkretette életét.
Méltósággal, emberfeletti küzdelemmel
viselte szenvedését, elviselhetetlent.
...erdők illatával, ahol gyermek voltam,
Nyírség szülöttének budai házába.
Szindbád leült mellém meghitt kocsmájában.
XXV. Aprófalvi mese
Mikor hegedűszót hallja,
Táncra perdül Aprófalva.
Árokparton tücsökzene,
Ettől kerekedik kedve.
Minap így szólt kedves párom:
"Mondd meg nekem, édes,
mi a vágyad kettőezer-tizenhétre!"
Aranyhalat, ha havonta én kifognám,
kívánságom teljesítni visszadobnám!
Színes írás érkezett nemrégen,
Szép szavakkal öleltél levélben.
Bár ígértél újabb találkozást,
Én tudom, hogy hiába várok rád.