Bánlakyné Moravetz Edit
Hold, titkoknak tudója
Ki az unokáját karjaiba veszi,
Minden baját-búját rögtön elfeledi.
Nincs is az életben ennél szebb pillanat,
Hacsak az nem, mikor a kicsi már szalad.
Délcegen lépdel az úton
ő, a múzsák hódolója.
Körbenéz, kutatja folyton,
akad-e újabb horogra?
Mementó
Fekete szegélyű
hófehér keszkenőm
szememhez emelem,
szívemre szorítom.
Sűrű, tejfehér köd ülte meg a tájat;
minden kísértetes, míg a szem csak láthat.
Hej, be szeretnék most ködszurkáló lenni;
fény derengne elő, még ha csak mákszemnyi!
Csókom nagyon akartad,
többször felém hajoltál,
mire végül zavartan
egyet el is raboltál.
Hosszú évek viharait élte ő át magányosan.
Ágaival ég felé nyúlt, érné el a csillagokat.
Tudom, jó szándékból mondták:
"írjál vidámabb versformát..."
"bús balladád szíven talált..."
"hallgattam fájdalom dalát..."
Ifjak voltunk és bohók,
hajón úsztunk a Dunán,
szerelmet vágytál mohón,
s kiszálltunk már Óbudán!
Csodás tavasz emlékére
...szemét dörzsölgette, s boldogan mosolygott.
Nagy nap ez a mai, tudta, megérezte,
szíve mélyén tegnap titkát felfedezte.
Zakatol a vonat, közeleg a határ,
tudom, szív-repesve vár már édesanyám.
Mikor elutaztam szerencsét próbálni,
nem gondoltam volna, visszahúz akármi.
Csupán csak ennyi történt
Nagy volt a nyüzsgés, ők némán álltak:
nyurga fiú és egy kamaszlány.
Lelkét öltöztette fénysugárba,
ezzel üzent fiúnak a lány.
Életképek II.
Hogyha megérintett egyszer,
soha többé nem felejted.
Egész évben erre várva
készülsz balatoni nyárra.
Életképek
Gondolatok röpködnek körülöttem,
melyik legyen, melyet felöltöztetem?
Tán az a kacaj, mit hallottam tegnap,
midőn apa fiát könnyedén felkap?
Aratófesztivál Móricgáton, 2019. július 13.
Napsugárban fürdik, minden csupa báj,
merre a szem ellát, ragyog a határ.
Hajladozik szélben aranyló kalász,
megérett a búza, itt az aratás.