Bánlakyné Moravetz Edit
Tavasz van, és erőst harsogó élet.
Mi benn magányban éljük napjaink.
Elég volt
Tolulnak bennem
a szavak
mint gyűrt párnámon
az indulat
testem
verítékben úszik
rémület
rettegés...
Tavasz van - ezt mondják - és én körülnézek,
maszk mögül, hiába, nem érzem a szépet.
Hol lehet a régi kikelet reménye?
Más a lég illata, más a színe, képe.
Új időszámítás szerint
Nem tudom, reggel van avagy délután?
Szürkén cammog az idő nap nap után.
Órámra tekintek, lehet, pontosan jár,
de nem jelzi, tél van, tavasz vagy talán nyár.
Ellesett pillanatok
Tipp-topp, kipp-kopp,
jár a baba, jár.
"Mamma!" - "Babba!"
szája be nem áll.
Testben távol - lélekben közel
Kicsiny kis kertünknek kapujában állok,
szeretnék leszedni minden szép virágot.
Úgy szaladnék velük átnyújtani neked,
széppé varázsolni legszebb ünnepedet!
Kétezerhúsz május első vasárnapja
...tündéri léptekkel
érkezett a május
úgy, mint eddig mindég,
madárcsicsergéssel,
orgonaillattal.
Vágy a szabadságra
Ó, ha szavaimmal versbe tudnám szedni
a fenséges tájat, mit látnak szemeim.
Alattam kék folyó magas sziklák között
folyik, mint kit valaki gúzsba kötözött.
Aprófalvi mese
Aprófalván hét határba`
nagy a készülődés máma.
Apróságok korán kelnek,
gyorsan meg is reggeliznek.
Memento
Ki megszokta, hogy korán kel,
nem képes henyélni.
Még akkor sem, mikor tudja,
jobb lenne pihenni.
Ne add fel a reményt
Húsvéthétfőn nincs locsolás,
én mégis hímeztem tojást!
Hajnali harmatcsepp végigsimította,
színes, selymes szirmát kelő Nap bontotta.
Bimbóját nyitotta, tárva méhecskének,
virágport és nektárt tőle gyűjthetnének.