Baráth Edit
A tükörbe nézek s megrettenek,
Beremeg rajtam a szemüvegkeret,
Csengőszó hallatszik, hatlovas...
Holdfény nektárján csillan a fény,
Víztükörnek ezernyi csillaga,
Ragyog az éjszaka, kék tünemény,
Csak lassan érek ma még haza.
Rózsaszín virághajába tép a szél,
hideg fésűjével lombot nem kímél,
cseresznye szirmait cincálja szét megint,
a földre szőnyeget virágporából hint.
Érintetlen volt, hófehér, tiszta,
szabadon szárnyalt,
tudta, hogy ritka...
Húzd a szádat kis csücsökké,
savanyú az élet.
Úszni benne, mint vöcsökné?
Ez a recept téved!
Panda média
Szomorú ez leány,
meg is lészen veszve,
látá ám az Úr ezt,
hogy el vagyon ez cseszve.
Helóta
A jó helóta nem szól vissza,
gazdájának szavát issza,
minden cseppjét ízlelgeti,
olyan, mint a tíz... reggeli
óra helyett - talán később - délben ehet
parancsszóra, hogy mit tehet...
Kővé vált bennem a szívverés,
mint grádicssoron, ha jégre lép,
a csend hallatszik csak ajkaidon,
hogy kellene mégis kimondani rég...
Ármány és egó
Hárman ültünk a mérleghintán,
a lét libegőjén lehullott egyikünk...
Fényben járt,
Éjnek élt,
Lassan várt,
Mert még félt.
...Kék az üvegcse a Hold peremén,
Ki levét issza, megleli Ámort,
Szerelem kábít éj idején.
Felütötte fejét egy újfajta kórság,
világjárvány van, némelyek ezt mondják,
nem vigad a magyar, nincs már meg a virtus,
rettegve várjuk az új koronavírust.