Baráth Sándor
A költő búsuló szemén:
Ül a távol, a messzeség.
És lassan, mint a Nap lemén,
Egy szó ötlik, kereste rég.
"Csak én bírok versemnek hőse lenni,
első, s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam".
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen",
De kertünkben nyílnak még a rózsák...