Barkaszi Ildikó
Túl sok most az álmod,
és vele a gondod;
ezekhez nem értek,
de átjár a hiányod.
Egyszer kiméretek, mint zöld tájat kettészelő határ.
Szétszóródom, mint leesett, összetört pohár.
Ha nem akarod, nem megyek,
fal felé néző tükör leszek;
hang helyett halvány hangulat,
nem látom többé az arcodat.
Nekem van vadrózsabokor
a vén fenyők alatt,
és már tudom, hogy akkor ott
miért is szakadt a...
Mert akvamarin szemei neki voltak,
és lélekben borzasztó ereje.
A bíbor félhomályban szavak
nélkül is felfénylett neve.
Nagymamám bölcs füvei kertjében,
és a mezője mindig korán kisarjadt.
Az ő szemével a búzavirág kékebb,
az ő lábával puhább az ős ösvény talpam alatt.
A törölköződ akkor még
napokig kiakasztva maradt,
de a haragod talán már rég
elszállt a hosszú évek alatt.
A macskakirály országa
egy nagy, fehér, ódon vár.
Benne egy kis asztal,
rajta egy pohár.
mindent tudsz, de nem tudod, hogy mennyire várlak
mindentudó hiányod lassanként eláraszt...
Anyám kertjében orgonaillat száll,
orgonák nyílnak most anyáink sírján.