Barna Józsefné
Mindennapok
Szerelmes szívek amikor összeérnek
álmodozón, megszületik egy új élet.
Picike barlangban utamra indultam,
óvó szeretet maradjon, azt kívántam!
Kedvesemhez
Kezed nyomán rajzolódó rozetta
remekelt életednek szép rajzlapján,
emlékét mélyen őrzi a kazetta.
Intarziát rajzolsz az ég asztalán.
Természet
Vágyom már, ó, az illatos tavaszt,
ríkatós, zord tél szobámban maraszt!
Vágyom hallani fecskénk énekét,
fülembe csengő, trillás, szép zenét!
Természet
Föld embere, óvd a természetet,
szeresd nagyon a szép festményeket!
A zene legyen könnyű vagy komoly,
arcodon ma is fakadjon mosoly!
Mindennapok
...
benne csodálom e szépet!
Gyöngy simul bársony nyakadon,
vágyódón nézlek, angyalom!
Mindennapok
Gyógyító, piros orr,
Fájdalom neszez a testekben,
irgalom kiált a lelkekben.
Álom és valóság,
falu szélén kicsi ház,
az idő vasfoga reá száll.
Benne sok kis éhező száj
szüntelenül a csodára vár.
Eltűnődöm, a távolba csak merengek,
lámpásom világít távoli hegyeket.
Kipp-kopp, máris itt vagyok,
csizmám halkan kopogott.
Óvatosan lépkedek, vigyázok,
marasztalom a gyermeki álmot.
Ott messze, túl a távoli hegyeken,
szobám ablakából nézem s merengek,
hogy bukik alá egyre lejjebb a Nap
zöld határra nyúló, sárga sugara.
Felhőket vetkőztet, szaggat szerteszét,
tombol a szél, zuhanó, pergő levél.
Jég és fagy honol az élő fű alatt,
napi remény, ima, mi részük marad.
Remény
Munkát adni elmének, hogy szolgáljon,
éltető szolga nehogy odébbálljon!
Papíron hagyni a gondolatokat,
idézni irodalmi nagyjainkat.
Remény
Átölel száz színes levél,
rám vetül a csodás, kék ég!
Szeretet
Egyedüllét, akár néha vágy,
jó barát lehet a néma csend,
rajta pihenni jó mohaágy,
a lélek megnyugszik odabent!
Természet
Szelíd mosolyával kacsint a Nap,
fák között, mint a kis csikó, szalad.
Míg a zöldfülű, kisded levelek
hajladoznak, sudár fát ölelnek.