Barna Józsefné
Mindennapok
Gondjaidba merültél, ilyen az élet,
egyszer majd te is nyugalomra ébredsz!
Természet
Homály fedi a csillogó napot,
még tündököl, itt hagy csapot-papot!
Fekete fellegek gomolyognak,
nyugalmat nem adhat otthonomnak.
Nem gyűjtök holmiféle tárgyakat,
jobb, ha a szép élmények játszanak.
A túlvilágra úgysem vihetem,
ezért aztán nem is gyűjtögetem!
Összetört lélek, tudat, megannyi szív
eseng, őrjöng, zilál, nyugodni nem bír!
Lila színben pompázik a világ,
szeretted az életet, a lilát!
Naplót írni az életről, vágyakról,
családról, barátokról, meglátásról...
Szeretet
Látni vágytam ma a lágy hullámú Dunát,
sajgó derékkal és lábakkal uccu hát!
Természet
Eltűnő magányom, ó, szép természet,
a tar fának maga szépsége éltet.
A friss leheletedben megmártózom,
lelkemben csiripel szép csalogányom.
Mindennapok
Szerelmes szívek amikor összeérnek
álmodozón, megszületik egy új élet.
Picike barlangban utamra indultam,
óvó szeretet maradjon, azt kívántam!