Barna Józsefné
Szeretet
Sétálj, sétálj a szívekbe,
nézd meg, mi lakozik benne!
A lelked kapuját tárd ki,
szívvel menjen oda bárki.
Munka
Tanyán élt egy asszony s két gyermeke,
sok kész kosár állt sorban mellette.
Kosárfonás volt a lételeme,
alig-alig látó mindkét szeme.
Ülni a megszokott, régi padon,
hagyni szárnyalni a gondolatot.
Könnyed tavasz a pillangó szárnyán,
a Föld csodákat hordoz a hátán.
Légy fegyelmezett
Légy fegyelmezett,
nem különb a többinél,
távolról szeress!
Titokzatos motívuma a természetnek,
deli, sudár fák tárt karokkal ölelkeznek.
Mindennapok
A nő, kinek ezer arca, és szíve nagy.
Ő a gyermek, a feleség, életet ad.
Ölelni akarom lelkemmel lelkedet
Vágyakozás
...Lelkemből úgy szeretnélek!
Elmerülni szép szemedben!
Lehoznám a csillagokat,
Nyári éjben ragyogókat,
Idilli, bájos csókomat
Szeretet
Megfogantunk, csodás virág kelyhében
lubickolunk a belső boldogságban
virágzó, jó édesanya méhében.
Indít kiszámíthatatlan világba.
Szerelem
A nappalok ugyanolyan szépek,
holdvilágnál is szeretlek téged!
Emlékezés
Nézem a zöldre festett hidat északon,
de sokszor zakatolt velem itt vonatom!
Ifjú korom emléke, régi gőzöse,
hétvégi, vidám ingázásom öröme.
Emlékezés
Kedvesem, elhoztad nekem a Nap sugarát,
oly régen máshol jársz, nem vagy velem, érezlek.
Mindennapok
Mesés babérokra sohasem vágytam,
csak álmomban születhettem burokban.
Ami nekem nehéz volt, könnyű másnak,
falétra fokán felfelé rukkoltam.
Néma gyereknek anyja
sem érti szavát, főképp, apja,
gagyogj csak, baba!
Indulok esőben, ha szél fúj,
várhat rám akár csodaszép út.
Ernyőm még az arcomba tartom,
mellettem kopog két tűsarok.