Barnaby
Vásznas égen fodros-habos
felhőmáglyák haladnak.
Szép az Isten lábtörlője! Bongyor-babos...
"Távolban egy fehér vitorla" dagad a széllel
Vágtat hajónk Tó-tenger szilaj-habos vízében;
szinte szárnyal. Az árbóc-rúd Nap felé vezérel.
Kikötünk jó sorsunk szigetén Istennek nevével.
Semmi kamuhelyzet,
a múlt-jelen színigaz.
Átszelve a sivatagot motorral,
nem vigadsz,
ha kevés a vized.
Tegnap még illatodban fürdött a napsugár,
és körüludvaroltak bódult lelkű méhek.
Szépségedért annyit kértél csak csupán,
szeretnéd, ha mindig szeretnének.
"Nincs szükségem beszédre sem",
Hallom a hangod akkor is, ha fáradt
Arcod kezedbe rejtve fényt rekeszt,
És szótlanul őrized a szádat.
Ember vagyok, esendő és gyáva!
Istent keresve zsigereimben
szörnyű a vétkem. Porig alázva
jajong a lélek, s dimenziótlan itt benn.
Csönd csöng. Hallom, táncolok.
Nap-rét, hóvirág, tarka kalap,
Szilaj gyöngy cseppen, ...
Nyakunkon a húsvét,
Kiöltöznek purdék.
Leöntöm a húslét,
Kutya-macska hadd egyék,
Szóljanak a nyenyerék.
...hold-ezüst csipkeruhával,
megremeg, szender a láng is
pillanat-árny lebegésben.
Szundít sok halk-szemű mécses,
fényes-út védi, homályt hagy.
Kékség; kék árny, méz-arany, fehér szárny,
Lant mereng, harsona zeng; líra.
Gondtalanul él Isten-ember fia.
Szétfolyik bennem az idő,
elterül, szemem se rebben.
Valahol egy remete-árnyék,
vigyázva, hogy alig látsszék,
a semmiből csendben kinő...
Nap-csillár hét ágon, nem lóghat pórázon.
Hét-határ-gémeskút végtelen égbe fut.
Tükör homály - kényes énem hagyom.
Kőszikla szívem jégvirág - nyílik hideg.