Bartkó Erzsébet
...kihalt peronszakasz,
világ- és hétvége. Te ott maradsz,
és erővel kitartott mosolyodba fúl,
hogy szeretsz így is kimondatlanul,
és én vas és kövek felett
az vagyok, aki ellebeg,
mert nem köt, rég nem köt semmi súly.
nem beleszeretni nem átnézni rajta
nem kondulni imát öntöttvas szavakba
nem oltani ablakból kiömlő virágba
kicsattanó lázak színeit hiába
nem rohanni hozzá nem elkésni tőle
holnapot nem mosni fényes utcakőre
ha éjjel az eső holdszín foncsorában...
Asztalon szegetlen
kenyér a szerelem,
késhegyen vaksi
a keresztvetés,
szájra hajolva
az íz testidegen,
csurog az élet, az idő kevés.
I.
Finomra szövött vászon vagyok,
neked feszít az állvány.
Jeltelen felület, tiszta ing,
jelenvaló egy ábrán.
ma nem halunk meg
ma én én vagyok
bekevert pakli kártya
lapokat húzott
isten a talon
anyámra apámra
A nulladik percért élünk,
hol ablakot vág a "miért ne",
rövid fényekből tűz esküt,
arc nélkül, párolgó égre.
A Virág utcában zenél a szél,
szemeken hizlal fagyos tükröt a pára,
vastagra zsírozza a falakat a tél,
sovány vigasszal él a garázda.
Ma sem vagyok más.
Másodpercnyi rándulás nyomán
egyetlen apró ránc feszes fonalán az időnek,
új számítás, ennyi csak, lányosan pimasz
szoknyád redőiből a kibomlott tavasz,
már láthatod, gúnnyal varrt ígéret.
háborút viselek a szavaimért
egyedül és mind ellen
megvirrasztom őket
világsarkakból mezítlábas alázattal mezgerelem
oltott fákról
burokból hasítom
bomló darabokból tűzöm
elevenen szülöm...
Sokat játszottam azon a nyáron
konzervdobozokkal az udvaron.
Öt, vagy hat éves lehettem akkor...
elég régen volt, tényleg nem tudom
Fáradt lelkedben meleg papucsot húz,
és forralt bort kortyol az öreg tél.
Gőzölög a novemberi utca.
Isten a nyári bűnöket mossa
a sárban azzá, mi valójában.
Feketét habzik sarkad alatt a
kettéosztott bal-jobb igyekezet,
s földbe mángorolja
a túlszínezett percet,
a könnyen kimondott hazugságot...
"...játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész."
Időt kötözök csontkerevetre, ”
így rövid aprókat lélegezve
fogva tarthatom várandóssá feszült,
veled bővített mondatom.