Bence László

Bence László

Született: 1960. augusztus 8.

Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Véres torokkal

Mifelénk is megesik, hogy esik
időnként ideig, óráig,
időnként egy örökkévalóságig.

Tovább...

A mulandó pillanatok

A mulandó dolgok a legszebbek.
A reggeli köd mielőtt felszáll,
hirtelen a réten egy szarvas áll,
csermely csobogása, fák suhogása,
egy bíborvörös naplemente,
bagoly huhogása éjjelente.

Tovább...

A mai élet nagy kérdése

Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés,
Nemesebb-e legyűrni az ételt
vagy megállni és megtagadni...

Tovább...

Az utolsó találkozás

Ültünk a kocsiban megtépetten, körülöttünk bánat,
a szíved mélyéről elővetted bicskádat, és belém vágtad.

Tovább...

Intelmek a túlvilágról

Addig élj, míg dobog a szív!
Nevess,
pedig tudod, hogy szomorú vége lesz!

Tovább...

Tavaszi tájkép

Hahó! Végre eltűnik a hó!
Visszaadva mindent, amit eltemetett.
Elhagyott kulcsot, őztetemet.
Eltűnt kincsek, rothadó emlékek
bukkannak elő ott, ahol a fű kinő.

Tovább...

Tulélés?

Uram, útjaid kiszámíthatatlanok,
de akaratod előtt én meghajolok.
Tudom, a döntés az enyém,
de ne rój meg érte,
ha a két rossz közül a rossz lesz a vége!
A róka is lerágja lábát, ha szabadulni akar,
és nincs többé végtag, mi fültövön vakar.

Tovább...

A szavak, amik csak szavak maradnak

Én csak írok és írok, szólnék hozzád,
de csak mellébeszélek.
Valami szépet mondanék néked.
De nem! Valamit, ami megnevettet!

Tovább...

Amikor nincs tovább!

Mindenki máshova menekül,
ha vész közeleg, ha bajba kerül.
Van, ki a tenger mélyére ül,
erdő mélyén moha alá lapul,
sziklák között kővé dermed,
köddé válik egyedül és szomorúan,
elhagyatva, mint egy gyermek.

Tovább...

Vásott gyermekek bolygója!

Gyerekkoromban gyufával játszva,
majdnem egy kis erdő borult lángba!
Amit tettem, már megbántam, gyufát,
csúzlit, kis kést mind eldobáltam,
segítségért kiabáltam!
Istent hívtam, ígérgettem!
Jó leszek, csak segíts engem!

Tovább...

Az elérhetetlen

Attól tartok, ha találkoznánk, mindent elrontanék,
mint mikor a gyermek az óráját bontja szét.
Így csak a távolból csodállak, mint kilátóból a tájat,
s a domborulatokon szemem pásztáz szerteszét.

Tovább...

A mulandóság fájdalma

Életem robogó vonata
Száguldva rohant tova
Míg maguk a percek múltak csendesen.

Tovább...

Kiskarácsony, Nagykarácsony!

Jelent-e még valamit
nekünk az, hogy karácsony?
Vagy csak vásárlási láz,
mitől engem a hideg ráz?
Kiskarácsony, Nagykarácsony!

Tovább...

Úri származásom

Világegyetem az én ősöm,
Belőled fakadtam,
Mikor csillagporból gyúrva
Sírásra fakadtam.
Világegyetem az én ősöm.

Tovább...

Ne hagyd magad!

Hiénákkal vagyunk körbevéve,
Nem látjuk őket, pofájuk belevész a sötétbe,
Halljuk a morgást, vészkiáltást, a csontok ropogását,
Ma őt marcangolják, holnap téged,
Ha hagyod, neked is ez lesz a véged!

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom