Bera Irén
Ha zavarnak a fények
vagy inkább a tények,
elhalkul az ének,
az emberek félnek...
A cigarettájából jó mélyet szívott,
szinte pattanásig feszült a tüdeje.
Borzadva az elmúlt éjszakára gondolt,
hisz` akkor döbben rá, hogy mindennek vége.
Süt a nap, mégsem trilláznak a madarak.
Jeges szelek pásztáznak csupasz ágakat.
Rád várok csillagtalan éjben,
és akkor, ha csillagok ragyognak.
Szerelmem tüze forrón éget,
fáklyaként izzik ölelő karodban.
Van egy kérdés, már régóta foglalkoztat.
Vajon a pletykálkodók tényleg gonoszak?
Kisded a jászolban békésen alszik,
Falakon kívül halk ének hangzik.
Itt van a környék apraja-nagyja,
hogy Üdvözítőjét imádhassa.
Csak helyben állok, dacolok,
és akkor is távolodok.
Ha nem akarok, haladok,
...észrevétlen hazatartok.
Aki a rosszat is derűvel fogadja,
neki nem romlik el sohasem a napja.
Aki az árnyékban is a fényt keresi,
őt az Isten óvja, lépteit vezeti.
fénykép alá
Falusi ház udvarán
üldögélek a diófán.
Áldott napfény süt le rám,
madár szól a fa ágán.
A koporsóban csak a test,
a lélek még közelben leng...
A csend velőtrázón sikolt,
mert egy jó ember volt a holt...
Időd fogy,
és te mégis nézed a távolt,
már ne rágódj azon, ami volt.
Már nem akarok senkinek sem megfelelni.
Azt sem akarom, hogy elfogadjanak.
Nem kell az utcán sem megismerni,
a hazugságok, mi körülvett, undorítanak.
A lényeg rejtőzhet néhány szóban,
és írtak négysorost minden korban.