Bera Irén
Miért bocsássak meg?
Nem vagyok Isten.
El nem követett bűnökért
miért nekem kell fizetnem?
Nézem a tájat,
kopasz faágak
merednek az égre.
Távolban sápad
a hegyek csúcsa hóval, jéggel.
Mostanában alig alszom egy keveset,
s hogy ne legyenek üresek a percek,
a múlton és a jelenen töprengek.
Ahova megyek, rögös út vezet.
Rég nem nyújt senki segítő kezet.
Utamon csak az árnyék jön velem,
ha nem süt a Nap, nincs társam nekem.
A lámpaoszlopokon díszek lógnak.
Az utca nem otthon, hiába villognak.
A szürke köd mereng, nem szól dal, zene.
Éhesen repked, fázik a cinege,
szellőkben már dereng a tél üzente.
Avar alatt virág nyújtózkodik,
harmatkönny hull rá, nem panaszkodik,
napnak melegében szárítkozik,
eltévedt lepkének illatozik.