Bera Irén
Miért gondolod, hogy az élet csak neked fáj?
Nem létezhet nagyobb kín a töviskoszorúnál.
Jézus mégis cipelte azt a nehéz fakeresztet,
S megbocsátott azoknak, akik miatt szenvedett.
Egyszer régen, a szívedből egy darabot nekem adni akartál.
Te mindenkinek csak egy darabot adtál, folyton spóroltál.
Emberek! Figyeljetek!
Nektek beszélek!
Csak azért, mert az életünk túl rövid.
S mert nem szerethetünk mindenkit.
Mit tesz a technika
ördöge, vagy vívmánya?
Segít minél jobban elidegenedni!
Ma már nem divat előre köszönni.
Hidd el,
minden ember egy csoda.
Az életünk
nem várt ajándék.
És hogy miért születtünk,
Mivé leszünk?
Ez örök talány rég!
A csend egyedül csak nekem fáj?
Nem! Biztosan te is szenvedsz.
Lehet, hogy ebben ismét tévedek!
Szerelmünk nem érhet így véget!
Feltettél egy kérdést,
Tudom, hogy érdekel,
Ezért válaszolok;
Elmondom, hogy ki vagyok.
Szívem kicsordul,
s könnyben úszik
a tegnap még
víg palota.
Ha eltipornak,
Ha fáj nagyon,
hogy mellőznek.
Akkor is maradj igaznak,
maradj meg embernek!
Evokáció
Lelkemben itt élsz,
mint szívemben a félsz`,
hogy holnap már távol,
megint csak hiányzol!
Gyermeked,
ha könnyeit
hullatja,
szívéből
letörik
apránként
egy-egy darabka.
A száraz faleveleket elfújta a szél.
Hívatlanul, hóval beköszönt a hideg tél.