Berecz Teofil
Bomladó tűztáncot jársz soraim felett,
remeg a lég, mi lángoló rímbe esett....
Oly messze a bölcsőt ringató haza,
ékes nyelvünk parazsas csókfonata.
Felgördült pilláim remegő függönye;
téged keres lángoló lelkem,
légy átkozott hajnal közönye,
tegnapot virággal fedem le!
Csodás csendben izzó bor,
múltbéli bíbor jelenkor.
Elme szülte festmény a pasztellen,
vakon ámulok rendületlen.