Berkes Tamás
Jer vélem!
(Zsuzsuval Zebegényben, a Duna-parton)
Jer le a partra, nézd: kitty-kottyan
a nagy víz kósza fényeket;
ujjamba fond zöldmoha ujjadat:
érzem bennünk az életet!
Ha a Kedves zongorázna,
Eljátszaná énekem -
Magam volnék zongorája,
Játszana csak énnekem.
Ideje vala most a számvetésnek,
s alkalomja jó elméledésnek.
Megolvasása soknak és kevésnek,
lesimítása Nyár kihúnyt szemének.
Nézem a fecskék libbenését:
egyre róják a titok-szülte utat.
Úgy álmodám akkor, nincsen
se ember, se gyárak, se utak
Por száll fel, ha lépek, cipőimnek nyomán
S megül finoman a házak vén homlokán.
Száz meg száz repedés, golyó ütötte seb
Mondanak reám terhes ítéletet.
Ballagok a kocsiúton, s ringnak
Bennem a gondolatok.
Jó sorsomat éneklik meg:
E helyt itthon vagyok.