Besmart Dávid
Látom hogy letört vagy
Szép szemedben bánat ül
Nem tudhatom mit tegyek
Ha a boldogság elkerül
Mi szükség a versre?
Mit mondhat el neked?
Minek írom le,
Miről beszélhetnék veled?
Kegyetlen fájdalmaim oka,
Szólok hozzád hangosan,
Te, ki mindenhol ott vagy,
Ki elbánsz velem alaposan,
Remény!
Este van, sötét van,
Kihunytak a fények,
Magányos, kedvetlen
Keringőt jár a lélek