Biczó Anna
Éji álom
Az éj sötétje
lepelként hull le
ránk minden este,
álmunk kileste.
Szememben könnycsepp ég,
tollamban költemény,
kiírom magamból,
mennyire hiányzol.
December, hát újra itt vagy.
Szánkón húztad a Télapót,
zsákjában diót, mogyorót,
szakállára fagyott havat.
Karácsonynak ünnepén
szívekben szeretet él.
Elárasztanak a fények,
csodálatos az élet.
Télapó, gyere már,
Szétdalolom a szám!
Hol késel, merre jársz,
Tán eltévedt a szán?
Csilingel a szánkó
Csilingel a szánkó,
Télapó vele jő.
Puttonya a hátán,
Hópihe szakállán.
Az élet oly csodás,
tud szépen hatni rád.
Találd meg utadat,
ott is fényutakat.
Küzdelmes élet
Evezünk az élet nagy tengerén,
hajónkban ketten ülünk, te meg én.
Ki tudja, hol állunk meg, lent vagy fönt,
a végső találkozás, tudjuk, dönt.
Férjem emlékére
Emlékek harcát vívom.
Gyűjtögetem, kiírom,
Szemeimet kisírom.
Nefelejcs kendőnk terül.
Álmodozni jó
Álom-hajó ringató,
gondolatot altató.
Álmot hoz a szemünkre...
Erdőösvényt látod, ő fösvény!
Ez itt ma már hercegnő törvény.
Napsugarak betöltik a teret,
Égig felérő rengeteget.
Barátság
Víz tükrében a mosolyom
keresd, mert visszamosolyog!...
Nélküled
Egyedül, nélküled nehéz,
olyan lettem, mint tengerész.
Élet tengerén evezek,
hiányod miatt szenvedek.
Távolság a takaróm
Holdvilágos éjszakán
Távolság a takaróm.
Hideglelés, libabőr
Éjszakában itt az őr.