Bird
Nehéz lépteimben könnyedén lép a lélek,
sárban ragadhat a lét, s én mégsem félek,
aszfaltba tiport magból sarjad, éled az élet,
utat tör hozzá a sötéten át is éltető fényed.
Amikor majd indulni kell,
mert fénytelen lesz ez a hely.
Amikor tudom, itt az idő,
mert leáll a szív és a tüdő.
Napsárga tányérvirágok bólogatnak felém a tájból,
Rád gondolok, ahogy nézem őket a vonat ablakából,
mint megannyi fénylőn mosolygó égitest,
a lemenő Nap villanását idézik, ahogy jő az est.
Szerettem volna verset írni Neked...
Szerettem volna verset írni Neked,
rímbe szedni ezt a nehéz hetet,
elmondani, hogy él a szeretet,
dalba foglalni fátyolos szemedet.
Tudod, milyen Rád várni:
Olyan, mint egy esztendőben egy napot látni,
ahol Te vagy a hajnali derengés,
az álomból álomba ébredés,
a léleknek szóló, tiszta hang
és az ebédhez szólító ezüstharang.
Álomruhában lebegett be reggel a szobába,
mint akit a hajnal öltöztetett ezüstös párába,
hajában meglebbent az éjszaka illata,
szemében ragyogott az öröm csillaga.
Aranyló hópelyhek a légben,
fekszünk a gázláng melegében,
Te meg Én és a lázongó szerelem,
szemedben olvad fáradt tekintetem.
Fűszeres illatoddal ébresztett a hajnal,
s a tus alatt selyemkezed kent szappanhabbal,
két szemed melegbarnája szárította testem,
így talál rám a béke, melyet oly régóta kerestem.
Egy másik életünkben madarak voltunk,
s a szelek szárnyán keringőzve udvaroltunk....
Öt perc a világ,
reményes várni Rád,
megállt az óra,
eltűnt a mutatója,
lopakodnak a percek,
én kezembe veszlek,
szemed fénye világít,
rám csukod a pilláid...
Hajnalkék reggelen
bársonymosolyod ébreszti bennem a Napot,
szaténhűvös ujjbegyeid
simítják rám az esti varázslatot
A világ oly tágas, széles és hatalmas,
azonban nincs olyan Égi Hatalmas,
aki máshová tudná kényszeríteni szívem,
hisz nálad van otthonom és a fekhelyem.
ez a szerelem
...amikor a csókok láza nem enyhül,
amikor a józan ész is megrendül,
amikor ott állsz vele, és üres a tér,
amikor eltűnik az idő és végtelent ígér...
Írnom kell, mert Neked mindent közölni akarok,
ám a kimondott szavak olykor hallhatatlanok,
s mint élő, én is bármikor meghalhatok,
de a leírt mondatokban megmaradhatok.
Öröktől fogva ismerem a benned élő vágyat,
s bár átrohant rajtunk több ezer évszázad,
mintha ma lenne, hogy először átöleltelek,
ott az élet hajnalán, ahonnan nőnek a lélekgyökerek.