Bíró Krisztina

Bíró Krisztina

Született: 1991. május 10.

Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szomorú dal

Bujdosni volna jó,
Mikor a csillagok fénytelenek
És nyöszörög az alkonyat.

Tovább...

(Lassan körbenézek...)

Lassan körbenézek,
És elhagyom mindazt, ami fáj.

Tovább...

Ily közel

Nem tudtam, hogy ily közel van
Az a nap, amikor mindent elhagyok.

Tovább...

Egy tőr megcsillan a sötétben

Szívem, te annyit hittél,
Balga voltál, szerelmes,
És úgy dübörögtél
Tüzes alkonyi órán,
Mert fájt a nap, fájt az élet,
És fájt az ősz, ahogy a levelek hullanak,
A tél csendje, a tavaszi zsongás,
És a nyár, óh, az volt a legnehezebb.

Tovább...

Ne hagyj el

Kérlek, mondd, hogy velem maradsz,
Kérlek, ne hagyj el,
Maradj velem, itt mélyen, belül,
Ne hagyj egészen egyedül...

Tovább...

Öcsémhez

Öcsém, alszol most, gyermeki éned
Hatalmas tereken szárnyal tova,
Utoléred játszi kedved,
Mely nem hanyatlik soha.

Tovább...

Félelem

1.
A félelem mindig bennem lakott,
S most karjával erősen átölel,
És énekelni akartam valamit,
Valami szépet és jót, hogy emberek,
Ne adjátok föl a Reményt soha,
De csak egy sóhajra futotta erőmből:
Mert a félelem, mint egy sötét felhő, elfödi most...

Tovább...

Az apám és én

Ő mondja: "Ne távolodj. Azért fordultál el, hogy bemenekülj a sötétbe...?" És én mondom: "Tudod, hogy nem lesz soha vége."

1
Vannak napok, melyek boldogsággal telnek,
És az ember uralkodóvá válik.
És vannak napok, amikor
Csak egy árnyék, aki, ha süt a nap,
Csak hever az ágyán, és halálról fantáziál.

Tovább...

Előttem az élet

A sok emlék ajtaját rángatom,
És nézem a maszkodat.
Megyek arra, amerre a sors üldözött,
Úgy lépdelek a sírhalmok között,
Mintha ott lennél még.

Tovább...

Remény rabjai

Térdre hull az alázat,
Könyörög a szív.
A gyarló hit itt mit sem ér.

Tovább...

Csalódás

1
Én csak azt hittem, egy ünnep alkalmával
Takaróba tekerhetem a csillagokat,
S fáradt tekintetek perc-szilánkjaival küldhetem
Az emberi, fénylő Olümposzra.

Tovább...

Hiány

A félelem üszkös zátonyán
Kapaszkodik érc-karmaival,
S lelkét elzokogja a végtelenbe,
És a csillagok fáradtan pihegnek.

Tovább...

Rekviem

Fukász Jenő emlékére

Művelt volt, s valami
Nagy-nagy bánat égett szívében,
Óriás álmok és remények,
Övé volt a művészet: az éden!

Tovább...

Lidércfény

A reszkető gondolat, mely elmémbe nyúl:
Mi lesz velem, ha ma meghalok?
Hányan fognak emlékezni rá,
Hogy szerettem, én is szerettem,
És tudtam élet-titkokat,
Ki fog magában megőrizni engem?

Tovább...

Könyörgés

Kérlek, Istenem, bocsáss meg nekem,
Mert bűnös vagyok, ostoba,
Csak nézek a világba, és
Nem javulok meg soha.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom