Blbok Martin
Szerelmemnek
Szeretnék újraélni mindent, vak napba nézni,
Veled álmodni napnyugtakor, ezt örökké átélni.
Homályba merülni, újra megismerni,
Szép világot látni, a gyönyört felismerni.
Vonzódom hozzád
...Ha hozzám szólsz, elvarázsolsz, egy szirént látok benned...
Szeress
Azt akarom, hogy szeress,
Hogy örökké mellettem nevess,
Hogy velem mindig boldog lehess...
Egy gyönyörű mosoly, és tisztul az ég,
Különös erők vannak jelen rég,
Te adtad hatalmam, hogy szeretni merjek,
Örökké érezlek, köszönöm hogy ismerhetlek.
A hit bennem oly hirtelen
Feltámad, majd integet,
Talán csak egy talány,
De hívogató a lány...
Hol volt, hol nem volt,
Homály fedte hold,
Az éj sötétjében,
Csak egy fehér folt.
Hull a levél
Hull a levél minden öreg fáról,
Alma pottyan a késve érő ágról,
Múltunk múlik könnyes örömünkre,
Érett szőlőt koccintunk örömünkbe`.
Amikor meglátlak, táncol a szívem,
Egyetlen ritmusra dobban a rímem...
Veszélyes utamon
Nincsen már nyugalom.
A vadakat kutatom,
Elszáll az unalom.
Neked
Érted ölök, érted halok,
Rád gondolok, sokszor nagyon.
Te vagy életem, te vagy nappalom.
Egyszer visszatérsz, angyalom,
De addig vagyok romhalom.
Egy áldott éjjel kezdődött el,
Rólad álmodoztam.
Behunyt szemmel csodáltalak,
És csak ábrándoztam.
Nincs már időm játszani,
Cseperedek nap mint nap,
Víg esztendők fátyolban,
S mikor jön az majd vissza.
Vad rengetegbe űzött a sors, most épp velem játszik,
Imádott életem megint elveszni látszik,
Végtelen sötétség előttem,
Visszavágyom, de mégsem lehetek erőtlen,
Csak egy apró villanás, ez az, amit kérek,
Ha nem kapom meg, továbblépek, semmitől sem félek,
Tűnődök a homályban, csak tekintek a magasba,
Megint alulmaradtam, lenn, egy sötét alakkal...