Boda János

Boda János

Született: 1989. augusztus 5.

Népszerűség: 57 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Az egyedüllét kora

Egy elmagányosodott nemzedék közt élem az életem,
nincs már úrrá rajtam sem a káosz, sem a félelem.
Vagyok, mint oly sokan, egyedül.
Most itt fekszem a szobámban, és arra gondolok,
vajon hová tűnt Isten ebből a világból,
hogy annyi szerelemre méltó ember szenved a magánytól.

Tovább...

Láng

Lángokba mártva ölellek,
és nem tehet különbséget a világ,
hogy mi ketten mások vagyunk,
és sosem leszünk ugyanazok,
mert így volt megírva és elrendelve
csillagok és bolygók állása közt.

Tovább...

A haladás útja

Van, hogy el kell engedni a kormányt.
Van, hogy ki kell kapcsolni az övet.

Tovább...

Tébolyok közt alvó fájdalom

Tébolyok közt alvó fájdalom most a szív,
mert hiányod dobbanásonként présel össze.
Vágyaim kibomlott szirmai elhervadtak,
és nincs már otthon, melyben felmelegedhetek.

Tovább...

Jégbe fagyva

Ha hűvös idők jönnek,
fázzunk együtt.
Egy ágyban vacogva
egymás paplana legyünk.

Tovább...

Hajnali vallomás

Amikor a fény átcsorog a karcsú válladon,
áhított pilleként megpihen az ajkadon.
Hogy hová tart az életünk, óh, még nem tudom,
de itt, e szobában most az arcod védi mellkasom.

Tovább...

Megvalósítás

Aki egy álmot valóra akar váltani,
annak először olyan emberré kell válni,
aki majd képes lesz arra,
hogy ezt a valóság falára felkarcolja.

Tovább...

Megpihenni vágyom

Van, aki az ágyát akarja megosztani mással.
Én a lelkemet akarom megosztani veled és a világgal.

Tovább...

Néha

Néha kell a csend,
néha kell a zaj,
néha kell a vágy,
ami a lélekbe mar.

Tovább...

109

Önmagadhoz

Képzeletben magasra emelkedj,
és ne hidd, hogy az elméd egy börtön.
Korlátok nélkül élj,
és lelked soha meg ne törjön!

Tovább...

Laza vers

Ez egy laza vers,
itt nincsenek szabályok,
nem lényeg, hogy tengerek
vagy óceánok,
csak fiúk és lányok...

Tovább...

Az elhivatottaknak

Ami ellened van,
később az lesz érted,
küzdj alázattal,
és majd megérted...

Tovább...

Virtuális vakság

Amit a képernyőn látunk,
mindent elhiszünk,
és észre sem vesszük,
ahogy elszáll az életünk.

Tovább...

Fekete pillangó

Messze vagy már,
és én fázom nélküled,
kormos ég alatt alszom,
miközben a magány eltemet.

Tovább...

Amikor majd fáj

Néha már nem tudom, miben higgyek.
Por lettem nélküled, sóhajokba temetett,
néma sikoly, percekbe fulladt, hontalan idő.
Szenvedj te is! Hisz megérettünk erre az
összetört időszakra, ahogy az ősz télbe fordul, és megfagy a lélek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom