Boda János

Boda János

Született: 1989. augusztus 5.

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Kegyetlen játék

Én akarlak, te akarod,
én simítom, te vakarod.
Én fulladok, te lélegzel,
én elhíztam, te éhezel.

Tovább...

A madár

...
Nézd az égen a madarat!
Nem fecseg. Nem dalol. Csak repül!
Tekintete a végtelenbe merül.

Tovább...

Az elhivatottaknak

Ami ellened van,
később az lesz érted,
küzdj alázattal,
és majd megérted...

Tovább...

Megpihenni vágyom

Van, aki az ágyát akarja megosztani mással.
Én a lelkemet akarom megosztani veled és a világgal.

Tovább...

Vágy

Azt akarom, hogy úgy akarj...

Tovább...

Szilánkok

1.
Ha túl erősen szorítod, eltöröd.
Ha fogod, idővel elhasad.
Tartsd a tenyereden,
és örökre a tiéd marad.

Tovább...

1216

Emlékfolt

Velem vagy még mindig, habár nem vagy itt.
Te vagy az, ki elhinted magányom magjait.
Látlak, de ha rám nézel, vak vagyok,
mert ahol szeretlek, te már nem vagy ott.

Tovább...

Kétségek ábrándja

Melankólia illatú a reggel.
Habkönnyű fájdalom a szív.
Pedig már azt hittem, elengedtelek.

Tovább...

Mióta vagy nekem

Mióta vagy nekem, ölelésed
fenntart engem, ringat lágyan...

Tovább...

Fénytelenül

A csöndet körbefonja az idő,
zúg, zakatol némán a szív, majd megtörik.
Éjszaka van. Fátylat bont maga elé a pillanat,
amibe bezártalak. Hiányzol.

Tovább...

Az egyedüllét kora

Egy elmagányosodott nemzedék közt élem az életem,
nincs már úrrá rajtam sem a káosz, sem a félelem.
Vagyok, mint oly sokan, egyedül.
Most itt fekszem a szobámban, és arra gondolok,
vajon hová tűnt Isten ebből a világból,
hogy annyi szerelemre méltó ember szenved a magánytól.

Tovább...

Tébolyok közt alvó fájdalom

Tébolyok közt alvó fájdalom most a szív,
mert hiányod dobbanásonként présel össze.
Vágyaim kibomlott szirmai elhervadtak,
és nincs már otthon, melyben felmelegedhetek.

Tovább...

Az ajtó

Amit bennem látnak,
az vagyok másoknak.
Amit más nem lát bennem,
az vagyok magamnak.

Tovább...

Egy hét vagy ezer nap

Olyan közömbös egyszerűséggel ölelnek a napok,
tápláló mozdulatod már halványuló fátyol.
Melegséged még érzem a takaró alatt,
de a lelkemig már nem ér el.

Tovább...

Ki vagy te énnekem?

Itt alszol bennem,
te egyetlen
érinthetetlen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom