Borbély Barbara (Beautiful Lie)
Könnyeim tengerében
Fuldoklok szüntelen.
Levegőért kapkodok,
Egyre jobban fáradok.
Évekig tartó harc,
Mely után jött a kudarc.
Jutalmam lett a fájdalom,
És egy billog a vállamon.
...Romok közt a sötétben.
Ébresztett a valóság,
Véget ért a boldogság.
Sziklaszirt peremén ülve
Letekintek a mélybe.
Szél kap a hajamba,
Szívem húz a habokba.
Por borít egy tükröt,
Amely már rég törött.
Darabjai szerteszét,
Soha nem lesz újra ép.
Erős falak vesznek körül,
Ezeket építettem belül.
Rács borította ablakok,
Innen mindent láthatok.
Az árnyvilágba bejut a nap fénye,
Holt lelkemen átüt a melegsége.
Esténként édes álommal remélem,
Lehet még élő földre lépnem.
Elterülök a fűben,
Fény játszik a tűzben.
Halkan csobog egy patak,
Nincsenek többé falak.
Éjjel néztem a végtelent,
Csillagok mutatták a jelent.
Beborított a ragyogásuk,
Villanásnyi gyors haláluk.