Borza Zoltán
Új holnap
Negyed évszázad, meg még két év
már mögöttem,
hosszú út vezetett idáig,
lassan, de biztosan felnőttem.
Érzések jönnek s mennek,
jó és rossz lelked mélyén elterülnek.
Halhatatlan minden érzés,
mert lelkedben érzed örökké.
2. rész - Nincs rá szó...
Az idő gyorsan száll,
sok emlék gyakran visszajár,
emlékek, melyek hoztak örömöt és bánatot,
voltam talán jó is az életben,
de volt, hogy a döntésem bajt okozott.
Már megint nagy a hangzavar,
két ember között megint vita van.
Mindkét fél a maga igazát védi,
egyik a másikat nem akarja megérteni.
Reggel felkel a nap,
este elköszön egy naplemente képében.
Ez egy körforgás, mely végtelen,
a szeretet is ilyen, vagy nem ilyennek hiszed?
Régen, messze a múltban
sok szép emlék lapul,
s van, melyekből tanultam,
erre a tévedés szolgált tanulságul.
Barátság, szerelem
egyre megy,
mindkettő alapja
az egyetlen,
s mi örök, a szeretet.
2. rész - Csak egy szó...
Szavak sokasága él bennem,
Egy viszont közülük különleges.
Ez a szó elmond sok érzést,
Egy igaz szó, és nem pedig egy tévedés.
Már tudom, hogy az élet különleges,
adni jobb, mint kapni, mert az az értékes,
sok éjjelen sírtam, "Jaj, de szegény vagyok",
mert én folyton adok, és vissza sosem kapok.
Változás - Már nem olyan, mint régen
Kettő, de lehet három is,
mely évek alatt a változás eljött hozzám.
Be voltam zárva a saját kis világrészembe,
de eljött valami változás,
s már semmi sem olyan, mint régen.
Minden reggel jön valami új,
egy lehetőség, mely szép lehet.
De ha rossz, akkor is van út,
s az út végén vár a szeretet.
Egy világot törtél össze bennem
Években számolom,
akkor kezdődött valami,
sokáig nem hittem el,
ezért próbáltam menekülni,
mert valami új jött az életembe,
és én ebben az újban elvesztem.
Élet, oly gyorsan eltelsz,
hol a mélybe, hol az égbe emelsz.
Szemembe fújsz sok apró porszemet,
ezek közül csak kevés van, mely bearanyozza
és megszépíti az Életemet.
Évek sokasága már mögöttem,
gyermek vagyok még,
vagy már felnőttem?
Formál az Élet,
hol rosszat,
hol jót ad nekem.