Borza Zoltán
Réges-rég volt,
már talán nem is él az a kép,
megszokott napnak indult,
mint egy új hajnal egy reggellel.
3. rész - Kimondatlan szavak, de meddig?
Érzések,
túl sokan vagytok,
egyszerre törtök rám,
jaj, most hol vagyok?
Január
Új év indult örömmel,
később viszont párosult, egy börtönnel.
Hittem, reméltem, bíztam,
hogy lehet még szép
úgy, mint egyszer álmomban.
Megyek,
csak megyek utamon,
hol a valóságban,
hol a rózsaszínű álmok
vezérelte, göröngyös utakon.
Meglátni és megszeretni,
egy pillanat alatt is lehet,
de csak hosszú évek után
találsz rá a jelre,
Miért pont Ő,
miért Ő az,
akit a legjobban szeretsz.
2. rész
Várakozás,
Oly hosszú vagy,
Már megint egy csapdában
Találtam meg önmagam.
Menekülnék, ha tudnék,
egy messzi tájra, a végtelenbe.
Menekülnék, mert már nem bírom,
de az érzések fogságában
kell most bizonyítanom.
5. rész - Lassú várakozás
Az idő ketyeg,
és soha nem áll meg,
előre tart akkor is,
még ha Te ezt
nem is engeded.
Sok év sok emlékkel
már mögöttem,
volt sok-sok perc és óra,
mikor a feladás küszöbén,
nagy léptekkel fordultam vissza.
Az Élet oly gyorsan halad,
álmaidat soha hátra ne hagyd!
Harcolj érte, valósítsd meg!
A kétkedőknek most mutasd meg!
Megismerni Önmagam.
Rájönni arra, mi az,
amiben én vagyok jó,
mi az, amitől én vagyok értékes,
és ha ezekre ráleltem,
megtanulni alkalmazni.
Rohan az idő,
rohanunk vele mi is,
egy pillanat, egy villanás,
mely elhozta a változást.
Az Élet szalad, elrepül,
apró, sokszor láthatatlan
pillanatokból felépül.
A pillanat a lényeges, a Most,
a jelenben éld meg azt, ami fontos.
2. rész
Érzések,
csak úgy rohantok,
egyik percről
a másikra változtok.
A szív a legerősebb dolog,
egész életeden át
csak teérted dobog.
Érzések sokasága halad át rajta,
szívdobbanás jelez,
a szív mit is akarhat.