Borza Zoltán
Egy nap a sok közül,
mégis más vesz azóta téged körül.
Más az érzés, más a tánc,
egyszer nagy tűz, máskor csak fellángolás.
Napról napra, sőt percről percre
megannyi kérdés motoszkál a fejemben.
Tudni szeretném a választ azonnal,
mi miért történik úgy, ahogy van.
Egy nap elkezdődött
egy élet a Földön.
Nem hitték el,
sok szépet él majd hosszú éveken meg.
Az idő mossa el
a rosszat s a szépet.
Mindig fest valamilyen,
furfangos képet.
Nap nap után keresem,
mi oly fontos az Életben!?
Már szinte sziklakert van szívem körül,
mert a sok érzelem nem hagy egyedül.
Reggel van, már megint reggel,
az az időszak, mikor a Nap felkel.
A Nap felkelt már, de én még nem,
lelkem még pihen oly csendesen.
Álmodtam egyszer,
de lehet, százszor is,
nem értettem,
miért jössz felém, szépség?
Élnéd az életed,
de úgy, ahogy szeretnéd, nem teheted.
Nem lehet tiéd az, akire legjobban vágysz,
mert olyan van leírva már, amit nem vársz.
Reggelre minden jó,
még a legfájdalmasabb dolog is egy szó.
Más, mert új nap ébred új reménnyel.
Talán elhiszem, hogy a ma a tegnapnál
sokkal, de sokkal szebb lehet.
Számolom az éveket,
szépen, csendesen élem az életem.
Fiatalság, bolondság,
talán nem éltem még meg, ami nekem jár.
2. rész - Folytatás még lehet
Érzések jönnek
szüntelen,
bár nem érezhetem azt,
mi kell nekem.
Éled az életedet szépen, csendesen,
sokszor viszont kezd elfogyni a türelmed.
Ma még fent érzed magad a magasban,
holnap lehet, már a mélyben leszel,
körülvéve óriási falakkal.
6. rész - Valami furcsán zakatol
Reggel van, már ébren,
oly furcsán zakatol valami odabent.
Ó, csak biztos az érzelmek
szedik darabokra icipici szívem.
Már talán nem is emlékszem,
olyan régen volt, mikor először néztelek.
Bár akkor még csak fényképről
ragyogott rám két szemed.