Borza Zoltán
5. rész - Miért most?
Az érzések jönnek, mennek,
az igaz életre talán rávezetnek.
Nem döntheted el, mikor hogyan érzel,
a jóval szépet érzel,
a rosszal pedig szívedben vérzel.
Már két évtized, lassan három
már mögöttem.
Sokszor volt, hogy nincs álom,
nincs semmi reményem.
Az élet szalad, mint a gyorsvonat,
szeretnél nagyon elérni valami szépet.
Haladsz előre okosan,
de mégis a szépre tiltás a felelet.
Álmok, célok, vágyak, de mikor?
Életemben voltam makacs,
a kiskamasz, ki mindent akar.
Voltam a sértődött, a dacos,
mára tudom, ez nem volt olyan fontos.
Életed zajlik szüntelen,
valami új jön,
valami régi marad
az Életedben.
Hosszú napok telnek lassan,
ürességet hallok a szavakban.
Harcot vívok oly csendesen,
a szívem és az eszem nem engednek el.
Az Élet nem áll meg
egy pillanatra sem soha.
Az idő ketyeg szüntelen,
van, hogy oly mostoha néha.
Az idő pereg
változatlan sebességgel.
A szív küzd a szerelemmel,
nagy reményekkel.
A szív érzi,
talán könnyebb már,
de csak azért,
mert az igazság utat talált.
Egyszer semmi, máskor minden
Az Élet sokszor játszik veled,
van, hogy nem történik semmi,
van, hogy rád zúdít mindent,
most mutasd meg, mit bírsz.
3. rész - Érzelmi szálak külön, de mégis együtt
Első nap és első gondolat,
távol van már, kit szeretek.
De valamit itt hagyott, mely egy gombolyag.
A gombolyag sajnos, egy helyen elszakadt.
Búcsúzás szépen
Nehezen indult a nap ma is,
de tudom, az Élet nem áll meg,
hanem továbbvisz.
Megtörtént a búcsú, még ha fáj is nagyon,
de tudom azt, hogy őszinte volt az angyalom.
Ragyog a nap,
de te, kedvesem, oly távol vagy.
Nem ölelhetlek magamhoz,
hogy egy virág kíséretében elmondjam,
mindennél jobban szeretlek nagyon.
Nincs olyan nap,
hogy ne gondolnék rád,
de lelkemet valami féltés,
valami szokatlan érzés járja át.
3. rész - Nem tudlak elengedni
Bolyongok a sötét éjszakában,
kereslek, kedvesem, a szürke homályban.
Nem tudom, mi lesz holnap,
csak azt tudom, hogy elengedni nem tudlak.