Borza Zoltán
Egy élet kezdődött el
valamikor régen,
jól indult vagy inkább mégsem,
mert tele volt sok küzdelemmel.
Ballagok a sötét utcákon,
valami mindig utánam jön, ez az árnyékom.
Jön utánam, követ szüntelen,
végigkíséri az egész életem.
Gondolatok jönnek s mennek,
de én csak egy,
csak egy érzésre koncentrálok.
Nem értem, mi ez,
hogy a szívem ilyen fagyos lett.
A kezdet - 2016. január 28.
Egyszer, nem is olyan régen,
csak úgy jöttek a gondolatok rímekben.
Nem értettem, mi történik, mi van velem,
hogy a gondolat ne vesszen el,
gyorsan papírra vetettem.
Már nem aggódom semmiért,
a jelenben élek, küzdök a jövőmért.
Küzdök szépen valakiért,
de lehet, valamiért; talán a szeretetért.
Te a napnak örülsz,
más az esőnek.
Csak van e Földön valami,
aminek együtt örülhettek?
Sodródom az árral,
úszom az élettel.
Vannak színes és szürke napok,
a tetteim súlya hagy mindig egy nyomot.
2. rész - Hol a szíved és hol vagy Te?
Egy végtelen utazás az Élet,
csak benne létezel vagy valóban Éled?
Megéled a jót, megéled a rosszat,
egyszer talán boldog leszel,
és elkezdődik egy új korszak.
Élsz, mint bárki más,
de te csendesen.
A zaj neked nem a boldogság,
te a szavakat, ha kell, elrejted.
Éled az életed
talán úgy,
ahogy azt szeretnéd.
Éled a múló perceket,
saját fogságodból
úgy elmenekülnél.
Távolság van
kettőnk között,
lehet egy út,
vagy csak a csend
s közöny.
Az élet egyszer könnyű,
máskor kőkemény.
Erős vagy,
ez nem mindig könnyű,
de benned él még a remény.
Szerelem, csak egy szó,
de az érzés, ami vele jár,
az nem kimondható.
A szív érzi ott legbelül,
hogy ezt adja két ember
egymás szeretetéül.
Drága testvérem,
végre ismerhetlek,
oly sok év után
a sors elhozott nekem.
1990 - 2000
Régen volt, akkor még gyermek,
a sok nehézség között lehet, elvesztem.
Nem értettem, miért vannak úgy a történések,
sok könny szememben, bánat a lelkemben.