Borza Zoltán
Az Élet szalad, elrepül,
apró, sokszor láthatatlan
pillanatokból felépül.
A pillanat a lényeges, a Most,
a jelenben éld meg azt, ami fontos.
2. rész
Érzések,
csak úgy rohantok,
egyik percről
a másikra változtok.
A szív a legerősebb dolog,
egész életeden át
csak teérted dobog.
Érzések sokasága halad át rajta,
szívdobbanás jelez,
a szív mit is akarhat.
Egész életemben
vártam a csodát,
vártam, hogy szép lesz,
és velem tart a boldogság.
Napról napra nem értem,
a kedvem hol olyan, hol ilyen.
Keresem a fényt, keresem a Boldogságot,
Feladnám, de valami húz magával,
s halkan suttogja: "Gyere velem."
Egy pillanat, egy történés
van, mikor jó és szép.
Azt hiszed, örökké tart,
pedig nem,
mert a rossz mindig belekavar.
2. rész
Már sokadjára kezdem újra,
más már rég feladta volna.
Valami húz magával, egy erő,
az utad még tart,
ne most szállj ki ebből.
2. rész
Merre menjek, merre haladjak?
A rövid, könnyű utat,
vagy válasszam inkább
a hosszú, rögös utat?
3. rész - (2010-2017.)
Testben felnőttem,
de lélekben nem,
nem találtam utam,
nem találtam a helyem.
2. rész - (2000 - 2010)
Egy évezred kezdődött el,
az élettörténetem folytatása ez.
Sok kérdés van még, és megannyi válasz,
volt örömöm, vagy csak egyedül a bánat?
1. rész (1990 - 2000)
Nehezen indult
már az Életem kezdete,
az akadályok megtaláltak,
de valamiért vállaltam a küzdelmeket.
Telnek az évek,
s te csendben éled az Életed.
Te csak keresed a jót, a csodát,
de vannak, akik ezt nem akarják,
így egy cselszövéssel a rossz
a mélybe ránt.
Az élet egy nagy küzdőtér,
tedd az életeddel mindazt, amit szeretnél.
Átgázolnak, átrohannak rajtad sokszor,
de arcodon legyen,
még ha erőltetett is, egy mosoly.
Egy gondolatból jön létre,
csak egy szó vagy azoknak lánca.
Lehet egy szó szép vagy éppen a vétkes,
rossz érzést okoz, s nem pedig szépet.
Napok, oly gyorsan teltek,
sokszor szürkévé váltok,
ilyenkor nehéz,
szinte reménytelen,
hogy a fényt a színek felé megleljem.