Borza Zoltán
Nincs olyan nap,
hogy ne gondolnék rád,
de lelkemet valami féltés,
valami szokatlan érzés járja át.
3. rész - Nem tudlak elengedni
Bolyongok a sötét éjszakában,
kereslek, kedvesem, a szürke homályban.
Nem tudom, mi lesz holnap,
csak azt tudom, hogy elengedni nem tudlak.
Hogy tudnálak úgy szeretni...?
Reggelente fáj az ébredés,
hol marad már az ölelés?
Szeretlek, egyetlenem,
hogy tudnálak úgy szeretni,
hogy a szeretetem egyszer észrevedd?
Hajnalban felriadtam álmomból,
nem tudok szabadulni szép arcodtól.
Számolom a perceket, nélküled,
pedig tudod, drágám, azt, hogy szeretlek.
Az éjszakában nem lehetek boldog,
mert rád gondolok akkor is, ha nem akarom.
Megpróbáltam lemondani rólad,
de szeretlek, s ezt nem hagyhatom szótlan.
A napok csak telnek árván,
jó lenne, ha itt lennél velem, drágám.
Fázom esténként nélküled,
szíved melegsége talán megmenthet.
Szürke esték jönnek,
szívem szívedre éhes.
Este, mielőtt álomra hajtom fejem,
egy csillagot nézek, egyetlenem.
2. rész
Egész életedben keresed a Boldogságot,
néhanapján felmutat egy-egy hazugságot.
Elhiteti, hogy jó felé haladsz,
pedig nem, csak egy tévútra hajtasz.
Boldog voltam akkor, rég,
mikor megláttalak egy fotón, te szépség.
Akkor még nem vert szívem oly hevesen,
egyszerűen csak hozzád szóltam kedvesen.
Süt a Nap, de hamar beborult az ég,
szemedből sugárzott valami vakító fény.
Megbabonáztál egy perc alatt,
szívdobbanásod hallom
még most is harmadnap.
Emlékszem, szép volt,
egy átlagos napon
megláttalak téged,
szép szemed úgy csillogott.
Kérlek ma még utoljára, kedvesem,
egy utolsó percet kérek, mely végtelen.
Bár búcsúzni jöttem tőled, virágszálam,
talán szebbet és szerethetőbbet
nem fogok találni nálad.
Emlékszem, tavasz volt,
mikor megláttalak,
rég volt már, mikor egy mosolyt
akkor még fényképről tőled kaptam.
2. rész
Pár hete még jó volt minden,
nem gondoltam, hogy ennyire fáj majd nekem.
Szeretlek szüntelen szerelemmel, kedvesem,
ki kellett mondanom, ami itt volt bent a szívemben.
A napok telnek, és mind ugyanolyan,
de talán én lassan, de változtam.
Nem vettem észre a kezdetektől,
hogy változás jött életembe az első perctől.