Bozóky Balázs
Munka után estefelé
szaladnak a felhők az ősz egén,
egy padon ülök most én,
magányos szél szaggatja fák levelét.
Emlékszem, cabernet sauvignont ittam,
Mikor kidobtam az összeset...
Termékeny író voltál:
több ezer költemény,
több száz novella,
hat regény.
Ez az a város, ahol végre
Megtaláltam elveszett életem,
S új erőre kaptam, igen,
A Temple bárban délben
Nem hisztizel, csak akkor bőgsz,
Ha minden okod megvan rá.
Azon a tavaszon sem sírtál hiába,
Amikor otthonról dolgoztam,
Nőtt a fogad, és dajkált anyád.
Esik eső, fúj a szél,
Olyan az ég, mint Dániában:
Szürke. Nem beszél,
A Nap szótlanul hallgat magában
tegnap annyira ciki volt
amikor meg kellett adnom az
életkoromat egy pályázaton.
Vacogva csoszog a szegény január,
A boltban vizsgálja az árakat,
Fizetését várja a hónap derekán,
Bőséges vacsoráról álmodva
Bor nélkül verset írni olyan,
Mint zene nélkül táncolni,
Ügyetlenül rakom lábam,
És himbálódznak kezeim
Parányi vasszerkezetbe gyűröm
a megsárgult újságlapokat.
Rőzsét hozok a kaputól,
és gúlát rakok a papír köré.
Dallal, ősi dallal zenélek,
Sámánként verem a billentyűt,
Hangom néha rám szól mélyen,
Rokonom a csend és lehűt...
Ady Endre halálának 100. évfordulójára
Ha sétálnál most egyet a Kőrös parton,
Könny csordulna szemedből az útra,
100 éve meghaltál, és román lett a város,
És a Sas palotában "curáj" zenét húznak
Az elmúlt pár estét veled töltöttem,
Te rejtélyesen mosolygó figura.
Fotók alapján társasági ember lehetsz,
Azt mondják, raccsoltál és nem voltál buta.