Brada Ági
Vörös jáspis tekereg
izzó vérem vonalán az erek
lüktetnek, ahogy a melódia
megrohanja
rég lerombolt temetőkben elhantolt
érzékeim.
Utat enged az éj a fénynek
bokorban hentergő erénynek,
szirének halál
dalát
szítta szürke elmék,
combon sodort halott cserjék
levelei közt elsíbolt dalok
matadorok...
Szavaidból fontam magam köré
Ezerszín hálót
Feledtem a világot
Mert a te szavaidból fontam magam köré.
Lehajtott fejjel ácsorognak a napraforgók a réten
Hiába néznek, nincs semmi szép az égen
Talán túl sokan hagytak itt minket, míg dúlt az éj
Ezért sírt, szikrázott és mennydörgött az ég.
Kétezer éves stigma ég tenyerünkben
Kiégett szemek mormolják a bűnt fejünkre...
...Vadászatra hív a kürt hangja,
Hiába volt hát a figyelmeztetés
Felkínálta szívét a préda....
Alázatot tanultam
Lehunyt szemekkel forogtam
És
Szédültem.
A
Kezedet kerestem
De lezárt szemed nem engedte
Hogy lelkedben megfürödjek.
Nyitott szemmel fekszem, fények másznak a falon
Árnyak bámulnak, feléjük nyújtom karom.
Tenyerembe simulnak majd rohannak tovább
Halkan kérem őket, vigyék szavaim hozzád.
Ezer és egy napja ismerlek,
Ezer és egy napja szeretlek,
Ezer és egy álom köt hozzád,
Ezer és egy érintés vár rád,
Ezer és egy éjszaka várlak
Ezer és egy álmomban látlak,
Ezer és egy könnycsepp hullt érted,
Ezer és egy megfagyott lélek...
Megijesztettél, mikor utoljára láttalak,
Arcodra mély árkokat vájt az idő
Ráfonnyadt a meggörbült vállaidra...
Céltalan kopogta az utca kövén
Cipőm sarka kedves ritmusát,
Lassan nyelte el az örvény
Az emberek végtelen folyamát.
Jéghideg acélbilincs őrizte lelkem, ördöglakat
S te jöttél, szóltál, s szívem újra dobbant...