Brenyó Tamás
A hideg üvegnek nyomom az orrom,
kint az eső szitáló fala torzítja a tájat,
rég volt ily összhangban a belső világom,
s az a világ, melyet mindenki láthat.
- Maszatos tenyérrel új arcot festek rád,
és mostantól te leszel a boldog király!
Bőrünk súrlódása tétova zenének hallik,
érintésről érintésre új dallam íródik.
A csend dallamán hullámzik a test,
vonalaira árnyékot a hold fest,
a márványtömb nyugodt, apadt,
de legbelül a lélek szakad.