Budaházi József
Életemnek legszebb kincse, ajándéka,
lelkemben zenélő, kicsi harangocska.
Repült az idő, míg ölelgethettelek,
gügyögő tündérként szeretgethettelek.
Nincs több alvás, csörömpöl az ébresztő,
korai ébredés mindig rettentő.
Magamra húzom gyűrött mosolyomat,
hajamból kifésülöm homlokomat.
Életed ösvényén,
Istennek szekerén
jártad a világot,
űztél boldogságot.
Minden olyan egyértelmű és egyszerű,
anyatermészet velünk olyan bőkezű.
Természetesnek vesszük, hogy jön a holnap,
burokban érezzük magunkat minden nap.
Álom voltál, jó anyám, a legszebb!
Édesanyám, ma rólad álmodtam,
virágoskertben veled játszottam.
Illatos gyöngyvirágokat szedtünk,
tarka szárnyú pillangót kergettünk.
Hajnal ébredését csókoddal álmodtam,
vágyakozva ölelésedre vágyódtam.
Álmomban tenger voltál és tüzes napfény,
ölelkező rímes, szerelmes költemény.
Hozsanna, húsvét, öröklét, tavasz,
feltámadt, eljött az igaz támasz.
A húsvéti hit most is győzelmes,
az Úr feltámadt, hozzánk kegyelmes.
A nyugdíjamat vártam, valaki kopogott,
hallottam, ajtónk előtt, valaki topogott.
Kinyitottam az ajtót, de senkit nem láttam,
visszanéztem és édesanyámat megláttam.
A világ most lecsendesedve elnémul,
szeretet felvirul vagy velünk elpusztul.
Itt az idő, hogy mélyen magunkba nézzünk,
egymásra figyelünk, vagy fontosabb pénzünk.
Ha adsz belőle, a mérleg nem billen meg,
pénztárcád ettől ugyan nem lesz üresebb.
Átölelheted vele a nagyvilágot,
meggyógyíthatod a bút, szomorúságot.
Ezen a szép napon betűket vetek papírra,
nem számítok csodára, csak egy vidám arcpírra.
Nincs olyan tollam, amivel leírhatnám a Nőt,
Ki életed ad testéből, s ringatja a bölcsőt.
Nyári napon láttam őt, vártam őt, szőke volt,
szemében huncut fénysugárnak tüze táncolt.
Zsarold meg a szívemet, kedvesem, csókolj meg...
Gazdag vagyok, nem panaszkodom,
ezért soha nem szomorkodom.
Van két szép ünneplő nadrágom,
télen, nyáron ezt váltogatom.
A virágárus most sürög-forog,
spórolt pénzünk a zsebébe csorog.
A szinglik elsírják panaszukat...