Bugjó Emília
Cinkos félmosoly, mely végigfut az arcomon,
Mikor nevünket egy öreg padba karcolom;
Ez vagy nekem!
Gondolatom messze száll,
Szelek szárnyán repülök.
Oda vágyom képzeletben,
Hol a nyugalom örök.
Szemed, mint két tündöklő éjbogár
Táncot lejt lelkem hatalmas színpadán.
Meglátod, boldog vagy,
Minden szép, minden jó,
Úgy érzed, örökké...
Nincs több félsz, nincs béklyó.
Csak halkan, csak csendben,
Mondd, megbízol bennem?
Csak csendben, csak halkan,
Lépkedj a nyomomban.
Életemben jót, és rosszat is megéltem már,
De bármit tettem, tudtam, anya csak mellettem áll.
Köszönöm, hogy itt vagy velem, vigyázol rám, becézel,
Annyi mindent tett már értem két kis csöppnyi kezével!
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy nyuszi.
Piros a nadrágja,
Kezében egy lufi.
avagy Teknőc úrfi beragadt
Volt egyszer egy teknősbéka,
Ki beszorult a páncéljába.
"Jaj, a kezem, jaj, a lábam!
Hogy táncolok így a bálban?"
Gyönyörű a világ
Láthatsz ezer szépet,
Virágoznak a fák,
Ébred a természet.
Nézz most fel az égre,
Láss egy kis csillagot,
Én vagyok a csillag,
És érted ragyogok.
Egyszer a zoknim felhúztam
És kikandikált a lábujjam.
Hű, ez a zokni kilyukadt!
Be kell varrni a lyukat.
Egyszer egy kicsi egér
Mit csinált, mit nem?
Sajtot lopott! Egészet!
De ez még nem minden!
Az év harmadik hónapjában
Beköszönt a tavasz,
Azt mondják, ha ezt meghallják:
Vigyázz, nagy ravasz!