Buglyó Julianna

Buglyó Julianna

Népszerűség: 43 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nemcsak vágy...

Gyötrő kínba beejtett tervek,
romba dőltek az álomtettek.
Remény se didereg, feladta,
hiába nyitva az ajtaja.

Tovább...

A lovagra várva

Pitymallati fény még nem araszolt az ég alján,
a tenger hulláma csendesen mozgott járásán...

Tovább...

Kopogtat az ősz

Belebegtette a hűs páráját,
mintha tudná az idő járását,
harmatcseppként fűszálakon pihen,
a forró nyárból az őszbe billen.

Tovább...

Fájó könnyek

Fénytelen szemem összeszorulva,
pusztán a fájó könny lebeg rajta,
bőrömet gyötrelem tüze nyúzza,
éget lelkemig, mélyre bevarrva.

Tovább...

99

Lelki remeteség

Nem választott remeteképben létezem,
most magamra hagyottan ítélkezhetem.
Igaz, csak egyéni egészségem felett
abból, amit a hírekből összeszedek.

Tovább...

87

Jól csak szívvel

Hánykolódnak bennem a rút gondolatok.
Igazi útra hogyan juthatok?
Álmatlan éjszakák rendre sorakoznak,
a létnek hű képlettel adózzak.

Tovább...

1011

Viharlámpa

Most a fekete fellegek földig érnek,
mint hajat a sapka, teljesen befednek.
A mennydörgések falakat remegtetnek,
benne cikkcakkban villámok keringenek.

Tovább...

1212

Megjelent a kór

Korát szépsége kiválóan leplezte,
haja, mint az élet arany koronája,
az arcát hajszálnyi vonal se metszette,
vakított fekete szeme ragyogása.

Tovább...

Szaladnék

Gondok kötegével vagyok burkolva,
észrevehetetlen a napok bája.
A gondolataimnak behódolva
vagyok lehető eredmények gyámja.

Tovább...

Végletekben

Rozoga létben imbolyog a lélek,
feszül a fonal egyre kevesebbet enged.
A támolygás folyton erősebben rántja,
szakad, vagy bírja, nemigen bánja.

Tovább...

1110

Árny és fény

A ligeti fák között sápadtan liheg a fény,
megrogyott lombkorona alatt fátyolos az árny.
Andalító sétára hívogat még a remény,
repked felém, mint ölelésre vágyó angyalszárny.

Tovább...

Jelenben a jövő

Mi lesz veled, te születendő gyermek?
Hogyan fogod itt élni az életed?
A múltat csak hallomásból ismered,
a változásokra oda kell figyelned!

Tovább...

Elhagyott város

A nap is értelmetlennek érezte a létét,
hiába a napi küzdelem, a fényesség.
Elhagyatott házak falai omladoznak,
támaszai lettek a burjánzó gaznak.

Tovább...

Valótlan vádak

A pillanatban valami megszakad,
elvesződik a hihető valóság.
A szokott bizalmi hangulat hamvad,
követelőzni kezd a rút mohóság.

Tovább...

Kezdődik

Csak a csend susog mindenfelől,
hullám sem járkál a felszínen.
Árad az öröm, mint filmekből.
Vajon mi készül a mély vízben?

Tovább...

1313

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom