Buglyó Julianna

Buglyó Julianna

Népszerűség: 48 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csobbanás

Csak a csend ölelte át a tó környékét,
kihaltan pihegett a nyugalmas határ.
Egy-egy szúnyog vélte zúgása szükségét,
de dallamához nem kellett zenetanár.

Tovább...

1821

Fagyöngy

A fák futnak az út mellett,
ahogy a sebességet emeled...

Tovább...

Eltűnt az út

Valósággal habzsolta a kilométereket,
ha kellett, lent, ha kellett, fent példásan vezetett.
Találkája létezett sokféle életúttal,
maga nem számolt a bekövetkezhető búval.

Tovább...

1011

Nemcsak vágy...

Gyötrő kínba beejtett tervek,
romba dőltek az álomtettek.
Remény se didereg, feladta,
hiába nyitva az ajtaja.

Tovább...

A lovagra várva

Pitymallati fény még nem araszolt az ég alján,
a tenger hulláma csendesen mozgott járásán...

Tovább...

Kopogtat az ősz

Belebegtette a hűs páráját,
mintha tudná az idő járását,
harmatcseppként fűszálakon pihen,
a forró nyárból az őszbe billen.

Tovább...

Fájó könnyek

Fénytelen szemem összeszorulva,
pusztán a fájó könny lebeg rajta,
bőrömet gyötrelem tüze nyúzza,
éget lelkemig, mélyre bevarrva.

Tovább...

99

Lelki remeteség

Nem választott remeteképben létezem,
most magamra hagyottan ítélkezhetem.
Igaz, csak egyéni egészségem felett
abból, amit a hírekből összeszedek.

Tovább...

87

Jól csak szívvel

Hánykolódnak bennem a rút gondolatok.
Igazi útra hogyan juthatok?
Álmatlan éjszakák rendre sorakoznak,
a létnek hű képlettel adózzak.

Tovább...

1011

Viharlámpa

Most a fekete fellegek földig érnek,
mint hajat a sapka, teljesen befednek.
A mennydörgések falakat remegtetnek,
benne cikkcakkban villámok keringenek.

Tovább...

1212

Megjelent a kór

Korát szépsége kiválóan leplezte,
haja, mint az élet arany koronája,
az arcát hajszálnyi vonal se metszette,
vakított fekete szeme ragyogása.

Tovább...

Szaladnék

Gondok kötegével vagyok burkolva,
észrevehetetlen a napok bája.
A gondolataimnak behódolva
vagyok lehető eredmények gyámja.

Tovább...

Végletekben

Rozoga létben imbolyog a lélek,
feszül a fonal egyre kevesebbet enged.
A támolygás folyton erősebben rántja,
szakad, vagy bírja, nemigen bánja.

Tovább...

1110

Árny és fény

A ligeti fák között sápadtan liheg a fény,
megrogyott lombkorona alatt fátyolos az árny.
Andalító sétára hívogat még a remény,
repked felém, mint ölelésre vágyó angyalszárny.

Tovább...

Jelenben a jövő

Mi lesz veled, te születendő gyermek?
Hogyan fogod itt élni az életed?
A múltat csak hallomásból ismered,
a változásokra oda kell figyelned!

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom