Bunda Marci
Korhadt körtefa körül körbe-körbejár képzeletem.
Emlékképekbe kerül, drága, de szükségem van rá.
Mi a fontosabb, én vagy a történet?
A fogaskerekek körbeértek.
Nehéz és talán elmozdíthatatlan
ez a kötés, feloldhatatlan.
Dohos, elhagyott fényképeket
barna pokrócon nézeget
bágyadtan csillogó cseppekbe gyűjti
a múlt poros emlékeit
porzó országút köveit
mindent és mindenkit elfelejtek
A szavaim elsüllyednek félúton a mélységben.
Te hagytad, hogy széthulljak,
mire felébredek, már nem érzem.
Szállni te tanítottál, zuhanni mért nem?
A felhőkön túl felfelé van még út, érzem.
Minden elvesztett percem fáj
Mégis önként adom át
Bódult hullámok magányos felhők
Kékesen vibrál a messzi táj
Most is tegnap sem holnap talán
Fénylik vibrál köztünk egy cérnaszál
Itt az idő
Eljött az idő, indulni kell,
Szívemben pislákol a remény,
A hajó nem jött, de hív a tenger,
A vihar közelít, Kharón sem felel,
A jeges víz hív és elnyel
Olvadt üvegköntösben,
didergő, jégvirágos ködben
neszelő márványkoccanás,
kereszt, rejtvény, pepita, kockás.
egység
A meg nem értett szavak önmagukból kifordultak,
csendben elillantak vagy mindent feldúltak?...