Burkus Zsolt
Szemednek tengerében fürdök,
S pillantásod hullámai elragadnak.
Beljebb, s csak beljebb sodornak,
Míg el nem merülök végleg.
Legyen szebb, jobb és több, mindaz ami felvidít,
Kerüljön el minden rossz, mi szíved mélyen szomorít.
Miért érzek fájdalmat, mikor boldog is lehetnék?
Miért vagyok ily tétova, mikor mást is tehetnék?!
Miért nem lehettem boldog, mikor tehettem?
Nem tudom, de míg tehettem, szerettem,
De igazán boldog mégsem lehettem.
Megleltem a boldogságom melletted,
Nem kívánok én mást helyetted,
Csak is érted élek.
Manapság nem megy az írás,
S ha rád gondolok, elragad a sírás.
Hosszú idő telt el, hosszú magányos percekkel.
Mely percek csak keserűbbek voltak egy lány miatt,
Ki rabul ejtette szívemet, s már hosszú ideje birtokolja.
Hosszú minden nélküle eltöltött pillanat.
Messze vágyom innen, hol fáj az élet,
Sosem leszek boldog, pedig szeretlek téged.