ChrystallBluee
Szalad a perc...
Egy érzés rohan át
Lelkemnek néma, porladó falán.
Csak veled, csak téged,
Csak "minket" látok.
Elfogyott, elveszett, elbukott világom.
Nincs ember, se érzelem,
Se szeretet, se gyűlölet...
Nincs, ki hídon átsegít,
Karja véd, s még megsegít.
Ezt teszed velem
Padlón rángok,
Zúg a fejem,
Cérnám tartod,
Zsibbad kezed.
Tajtékzik a tenger, csöndesen morajlik,
Lábamnál egy hullám, kicsap majd a partig.