Cri Amer
Meddőhányón kallódó vesztesek,
tűnt remények bús tetszhalottjai!
Ha parázslik bennetek öntudat,
akkor Pygmalionként megnyitjátok
a bennünk lappangó jövő álmát,
amelyeket ostobák elzártak,
és a jövőtolvajok elloptak,
így lett álmunk illúzió.
Írtam verset régen szerelemről,
neked szólt az üzenete egykor,
bujdokoltak szép ábrándok benne,
a remény hal utoljára sokszor.
Ragyog a gyöngyszín holdfény,
s mint csöndes zuhatag,
hull alá a vén Dunára,
megfürdeti a holdsugárban
a karcsú hidakat.
A múló időt megtapasztalom,
belenyugodnom nem kell, gondolom!
Hisz a napfény még tündököl reám,
és néha megölel egy szép leány,
mert a nő és fű, fa múzsám lehet,
vershez hát ihletet mindig lelek,
s mivel gyönyörű hibáim vannak,
mik ősz fejemre glóriát vonnak...
A barkás füzek aranyzöldjét
a folyó ragyogva visszatükrözi,
napfény csillog a gallyak hegyén,
füzérek hullnak tükrükbe fürdeni.
Nem értenek, hiába beszélek,
szavaimat a szélbe kiáltom,
a zsigerekből jövő indulat
hajózik itt gyűlölet hullámon.
Utam végére odáig jutottam,
ameddig a sok "futottak még",
akik csupán félszívvel tettek-vettek,
mégis nekik lesz könnyebb a vég.
Nyomaszt a téli köd,
a fákról dér pereg,
s már a hó is szállong,
a lelkem didereg
itt Magyarországon.
Miért szöszmötölsz a verseken?
Lásd, hiábavaló!
Ne legyél a világmegváltást
magára vállaló,
vagy másokat elandalítva
szívbe lopakodó.
Évek szálltak el fölöttem
száguldva, csaló az idő.
Az út végén állok, de csak
homlokomon lett több redő.
Szerény kortársad életművedért
híg leveséből néked ad babért!
Verseidtől Villon úr csak sápad,
koldulhatna ötletért is nálad,
a lelked szép, ne nézd a tükrödet...
Koszos utcák s kopott falak,
a várost korrupció lepi.
Küllemre Balkán, mégsem az,
mert kedélye más, nem ünnepi.
Szerencsés vagy, ha öleléssel vár,
inge lehull, és ő magára von,
vad csóközönben forr össze két száj,
fölé, mint boldog magvető borulsz,
és ő szelíden karikába zár...
Lágy napsütésben fürdetem az arcom,
tavasz van, harsog az öröklét vágya.
Miért érzem mégis, hogy véges minden,
s a tavasz is csak az ősz halottas ágya?