Csajbók Ferenc
Estcsillagos, sötét, fekete-fehér vászonfellegek,
Alakzatba rendeződve, messzeségben fénylenek,
S a hold, mint kapitányuk legfényesebb foltja,
A világ legerősebb földre világító zseblámpája
Gondolataim csak úgy szárnyalnak, egyik pillanatról a másikra,
Egyik gondolat a másik után, mely, mint olajra tűz vagy szikra,
Kapjanak hát lángra vagy szárnyra, mint sok kis apró madárka,
Szelek szárnyán, sebesen jussanak el hozzád még ma éjszaka.
Járnám én utam büszkén, bátran, merészen,
Már rég tudtam, hogy ez nem az én életem egészen,
Minden egyes lépésem tervezése előtt más tervez,
Hiába szeretnék bármit, minden másképp, más lesz
Ahogy átölelsz, távolba tekintek a vállaid felett,
Ott a távolban egy filmet vetítenek,
Mozgóképek sora rólad és rólam,
A filmkockák peregnek, ez a veled közös múltam
Pocsolya tükrén táncoló esőcseppek,
Zongoráznak szívünk húrjain, ritmust csengetnek,
Ez a zene életünk művészi aláfestése,
Emlékeket csal elő órákról percekre