Csák Barbara
Vakítanak a fények, mégis túl sötét az éjjel,
Én bevallom, félek, mit kezdjek e rengeteg fénnyel?
Hidd a napot, s vele az éjjelt,
Csodáld a csillagot, mely ezüst fényt nyelt.
Ha szemébe nézek, látom a könnyet,
Látom a problémák ingét, mit életében olykor fölvett.
Késő délelőtt, a szellő lágyan fújdogál,
Néhány apró felhőtenger hatalmas napkorong mögül elő-elő bújdogál.