Cseke Ibolya CsIbi
...Szíved hangjára ringat bölcsőkarod
Óvón őrzöd édes álmát
Hallgatod halk szuszogását
Nemvárt gyermeke voltam anyámnak...
Csak nyűgnek születtem számára, "haszontalan",
"Mit tehettem volna, agyon nem üthettelek", mondta.
Szél súlya alatt görnyedő fák jaját hallgatom,
s a nyár utolsó érintését érzem vállamon,
mint a kisgyermek az anyjához,
rőt levelek még úgy kapaszkodnak a fához.
Játszunk az élet színpadán...
csak premier van, ha a darab hibás,
akkor sem lesz új felvonás!
Nehéz szerephez is jó képet vágunk,
lehet, hogy mások élik át a vágyunk.
Osonó csendben
Pirkad a reggel
Ébredő tájon
Dúdol a fákon...
Halk suhanás
Csók ha csattan
Holdfény csillan
Ajkak tánca...
Vágy románca
Csípő billen
Szoknya libben
Kéz a kézben
Hit a szívben...
Szél susogta fák között
Kis madárka röpködött,
Talpam alatt avar zörrent,
Riadt mókus tovaszökkent
Elsuhant egy gondolat
Kacsintott és elszaladt
Itt volt velem nem vitás
Olyan mint egy látomás
Azt hittem hogy elgurul...
Játszunk az élet színpadán...
csak premier van, ha a darab hibás,
akkor sem lesz új felvonás!
Nehéz szerephez is jó képet vágunk,
lehet, hogy mások élik át a vágyunk.
Egymásra borultunk, mint két sebzett rózsa,
ölelő csendünk szívünknek adósa,
pilláimon rebbent forró sóhajod,
karjaid rám fonták remegő óhajod.
Versben álmodik csodákat a múzsa
költészet oltárán viruló vadrózsa
lélekvirágból köt tarka csokrot
szavakból állít örökre szobrot
Várunk egy szóra,
Hogy mondhassuk...
A válaszra, de nem halljuk,
Várunk a holnapra,
Mindenkor egy másikra,
Várjuk, hogy jobb legyen,
Érkezzen...
Milyen szép...
mikor felhőt kerget a szél
s hogy ragyog az ég...
elbűvölő tünde kék
Fel nem tett kérdéseim csendje válaszol
Kínzó kétségeimtől agyam zakatol
Gyakran rám telepszik egy sötét fájdalom
S ekkor a nyugalmam páncélját foltozom