Cseke Ibolya CsIbi
Ne keress magadnak démont!
Sors keze osztja a pofont...
A gond majd úgyis megtalál,
Ha nem állsz föl, csak bedarál
Mit üzen az ég?
Mikor betakar a sötét,
Nézed a pisla csillagot...
Ha csendben hallgatod?
Csordogál szerelmed
Mint selymes csókpatak
Rám tapad két szemed
Becéző csendszavak...
Harsog az adventi csend
Termékké lett, mi szent
Megváltó születése,
A profit ünneplése?
Nyitott szemekkel álmodok...
Hogy teremtsek magunknak csodát
Összegyűrt vágyakat simítok
S hallgatom szavad bársonyát
Te ki olvasod a versem
Tálcán nyújtom neked lelkem
Benne vagyok minden sorban
Szívem dobban minden szóban
Ha majd itt a tél,
És vacog a cinke,
Lesz-e dióbél,
Csak egy picinyke?
Benned dobog még emléke,
Hiába telnek napok, évek,
Mikor rád tör az alkonyat...
Megidézi egy kép, egy pillanat,
Már nem sírsz minden nap,
De magány nyomja válladat,
Uralja napjaidat hiánya,
Fájva látod... üres az ágya...
Lelkem sodró hullámain versek hajóznak
Szavakká lett gondolataim sorakoznak
Képeket rajzol csukott szememre az ihlet
Színesre festve magamban a csendet
Legjobb dolgok a szemünk előtt vannak
Csodák mellettünk mégis elrohannak
Hiába nyúlunk utána, már késő
Csak szívünkben ejt új sebet egy véső
Gondolataimat apró csendekbe rejtem
S merengek a láthatatlan messzeségen
Olykor múltba repít az idő zuhataga
Ha elragad a letűnt korok forgataga
...Szíved hangjára ringat bölcsőkarod
Óvón őrzöd édes álmát
Hallgatod halk szuszogását
Nemvárt gyermeke voltam anyámnak...
Csak nyűgnek születtem számára, "haszontalan",
"Mit tehettem volna, agyon nem üthettelek", mondta.