Csele Beatrix
Jó lenne nekem egy külön világ.
Amiben csak az én szabályaim szerint élhetek.
Hol művészetek és színek között,
megbélyegzés nélkül lépkedhetek.
Gyalogoltam az égen, miközben száz arany szállt.
Zuhantam a szabadság peremén,
úgy elkapott a messzi vágy.
Írtam volna rólad napsütötte tájat.
Regélnék csókodról verset vagy százat.
Áztattam volna érted könyvvé vált lelkem.
De úgy tűnik, most mégis megfáradt testem.
Napok telnek, hetek múlnak...
Szikrázó csillámporok lelkemből lassan kihunynak.
Vagyok csak gördülő kő a hegy oldalán,
Nem akarok állni többé színjátékom színpadán.
Csak ülj le mellém, és nézz egy kicsit engem.
Ne szólj, ne kérdezz, miért hallgat mélyen lelkem.
Csak ülj mellettem, hagyd, hogy benned elmerüljek.
Öled melegében hagyd, hogy kicsit eldőljek.
Ha jön az este, veled érkezik a félelem.
Hiába bújok paplanom alá, azon keresztül is lát szemem.
Szívem nyugtalan tengere vad hullámokat szór.
Olyan vagy az életemben, mint egy kimutathatatlan kór.
Friss kávé az asztalon,
csak te hiányzol mellőle.
Halotti lepel a sírodon.
Nem volt erőd, hogy ezt legyőzze.
Ha erdőben fa lennék, úgy találnálak meg téged,
hogy lelkem előtt ragyogna tompa fényed.
Azt hinnéd, szentjánosbogarak éjszakai táncát látod.
És nem értenéd, hogy korhadt törzsem tövében miért csak a pihenést vágyod.
Bárcsak mesélhetnék róla egy végtelen térben, hogy mit is jelentesz nekem.
Valahogy ezt itt most ezen földi időben mégsem tehetem.
Köszöntelek, kedves, örülök, hogy visszajöttél.
Mondd! Földi életeddel megbékéltél?
Volt-e bölcsesség ott lent számodra?...
Mikor nem voltál... én voltam egyedül.
Minden mozdulat, gondolat csak értem rezdült.
Aztán megjöttél, és még színesebb lett a világ.
Nem tudhattam akkor, öcsikém, hogy én fogok vigyázni majd rád.
Fagyott szívem hova rejtsem,
ha a tél lassan befedi?
Jégvirágba burkolt könnyem hova essen,
ha senki észre úgysem veszi.
Bárcsak hatalmas szárnyam lenne,
süvítve repülnék messze.
Lángban égő szikrát szórna rátok szemem, megállíthatatlanul perzselne dühös tekintetem.
Jönnétek, hogy elfogjatok.
Drága szüleim, köszönöm, hogy vagytok nekem,
Hogy vigyázzátok, óvjátok néhol megviselt életem.