Csibi János

Csibi János

Született: 1994. szeptember 13.

Népszerűség: 82 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Lélekvámpír

Mindegy, merre visz sora,
Mindig várja otthona,
Újra jön, csak akkor éppen
Mindig övé lesz az érdem.

Tovább...

Zárva

Kalandos, strandos, paplanos nyarakban maradtál.
Nem hívtalak, elszaladtál, másfelé haladtál

Tovább...

Pálfordulás

kint az a puszta hideg,
sürgeti léha ideg,
csönget a halk üzenet,
oltja a lágy tüzeket.

Tovább...

Mikor beüt a reggel

Fénytánc, églánc,
káröröm.
Keltünk, mentünk
száz körön.

Tovább...

Időkibővítő

Százszor hallottam már ezt a mesét,
Mély álomból jön, eleinte de szép.

Tovább...

Százképes atlasz

Már idejétmúlt árkokból épített
tetőn keresztül érkezik az áldás.
Nincs megváltás, mégis látom a végét.
Már a szélét tapogattam, maradtam
kérgemből kibújó, széteső juhar.

Tovább...

Kelepcébe zárta magát a határ

Törnéd, de nem lehet.
Vágnád, de nem mered.
Tépnéd, de nem szakad.
Fognád, de nem marad.

Tovább...

Jellemzően

Rám veti indulatát az a kétszínű, porszemű éj.
Körben a porban ott vár rám az a kormos, vajszívű nyár.

Tovább...

Hara(n)gjáték

Ködben úszik a templom harangja.
Minden embernek hangja akkor a leghangosabb,
mikor a legrangosabb helyzetből kifelé
nem hallatszik mások haragja.

Tovább...

Körhinta

Már holnap a kék szemű lombkoronákhoz
Hajtja a víztől a nyárig az ághoz
Szemmel még figyelő csodaárnyék,
Tág kicsi szemmel az éjbe ha vágynék.

Tovább...

Parancsszóra

Parancsszóra nyílik az ég ajtaja.
Belépve a várba, szürke sugárban
tengődő lepkék lepték el a rengeteg,
csilláron is lógó ember szempilláiról
lógó festékben áztatott temérdek érzést.

Tovább...

Hányszor kerestem szénát a tűben?

Ott van a szénakazalban az álmod,
Ásd ki a tűkből a fényteli árkot.
Bánd, ha a bánat megteszi érted,
Tűnj el előle, ha elveszi fényed.

Tovább...

Szövőszék

Beismered-e a beismerhetetlent?
A pókháló ahogy fűzi az ismeretlent,
fonja, szövi, a gaz lassan benövi
a panelházak árnyékában található játszóteret.

Tovább...

Feketerigó

Kint a padnál egy feketerigó
szedegeti morzsáit tépett lelkemnek.
Lélekharangok kongatják a jelet,
melyben a mibenlét eldönti, ki jó.
Szedd csak, feketerigó!
Vidd messze!
A morzsákból nem kell egy se!

Tovább...

Gyémánt jégen a láncod

Mossa eső el a régi meséjét annak az évnek,
Melynek az ágai száz meg ezerfelé érnek.
Önmagad ellen a végtelen álruha-táncod
Rámutat arra, ha forró gyémánt jégen a láncod.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom