Csibrányi Zoltán
Ők is fáznak, odakünn dideregve állnak,
Fehér jelmezt kapnak, de legalább
Egyedül nincsenek.
Kezdetben vala egyetlen felső hatalom,
Aki egyszer gondolta, egyedül unalom.
Megteremté hát a férfit, s nőt a kedvére,
Legyenek együvé a kék világ kezdetére.
Semmi nincs, mi kíváncsibb lenne,
Lépten-nyomon beléd kötne.
Mindenhová benéz, mert benézhet,
Engedélyt nem kér, mert nem kérhet.
avagy a pillanat varázsa
Minden a szemben kezdődik,
Fénnyel vetekszik, burjánzó,
Két mélyen csillámló gyöngypár,
Tekinteted, mint napsugár.
Őszkor levelet hord a hátán,
Őszkor ködbe burkol kábán,
Őszkor kanyart épít hajadba,
Őszkor felkap, vigyázz magadra.
Kéklő ég alatt, zöld reményben,
Folyton-folyvást a természetben,
Egyek vagyunk a mindenségben.
Lehet akár ilyen, de lehet akár olyan - teríték,
De az bizonyos, mindenképpen van - veríték.