Csík Ferenc
Istenünk tenyerén oly könnyedén
Halálba futott sok-sok életszekér.
Száz reményünket tépik kutyák,
Vad viharokkal vívunk csatát.
Nehéz élet nélküled, Apám.
Emléked örök a szívem dobbanásán.
Nagy szomorúság töltött el,
Amikor a 21. születésnapom előtt 8 nappal mentél el.
Mennyi csodálatos érzés,
Felmerül bennem megannyi kérdés.
Sokat gondolok rátok, jó apám,
Hogy felneveltetek, drága, jó anyácskám.
Hó lepi a lágerrácsot,
Madár dalol a deres ágon.
Nyugtalanul kel a hajnal,
Könnyezik egy magyar angyal.
A költészetem rabláncán táncol,
Keserű panaszaim a papíromon lángol.
Szerelmes dallamán átölelt az átok,
Arcomra rakódtak már az időráncok.
Megváltón áldása száll
A hívő lelkekbe,
Áldott pünkösd tiszta fénye
Fényt hozzon a sötétségre.
Mert üres lenne a világ nélküled
Gyászba borult az ég alja,
szomorúan járok alatta.
Gyöngy szívemet adtam néked,
mert szeretlek nagyon téged.
Csillag vagy még, pici gyermek,
Suhanó árny, éltető csermely.
Amina még nem ért mindent,
Mert ő még pici gyermek.
Csillagok őrzik anyám házát,
Megszülte benne kicsi fiát.
Gyermekkorom keskeny hídján
Jártam életem ábrándos gyermeki útját.
Legenda születik
Hideg fényt szórt a hajnal,
Hűvös november volt.
Bíbor éjben aludt a népünk,
Nagyon nagy szegénységben éltünk.
A zord idők hulló könnyein,
Az örök idők félelemföldjein.
Hordozom az élet fájdalmait,
Aggasztó népirtó háborúk szánalmait.
Harmatkönnyes kora reggel
a temetőbe megyek kisírt szemmel.
Édesanyám, drága, jó apám,
emléketek örök a szívem falán.