Csiki Attila

Csiki Attila

Született: 1987. május 9.

Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Várom, hogy megérkezz

Várom, hogy megérkezz,
rám nézz, s ne kérdezz.
Mint felhők mögül a napfény.
Ragyogj két szemem tükrén!

Tovább...

Szív nélkül

Én vagyok az érzelmek rabja,
idegen illúziók foglya.
Hamut ölelnek az emlékek,
felkapja a szél részeimet.

Tovább...

Rozsdába borulva

Minden most lassú, de nem mozdulatlan,
megkésve érkezik már a fény hajnalban.
Csillagfénnyel varázsol az éjszaka,
azonban már a hideg ölel, vesz karjaiba.

Tovább...

A kilátó

Lépteim magasra vittek, elhalkult a világ,
csak a szél simít erősen, körülöttem jár.

Tovább...

Hervadt rózsák

Hangtalan léptekkel bandukol az idő,
múltban mártózik a jelen, s fél a jövő.
Mozdulatlanságot markolászik a pillanat,
álmatlanság vendégeli a gondolatokat.

Tovább...

Fák között

Szavaim elrakom, hisz nincs rá szükség,
figyelek, mit adhat nekem a föld és ég.
Tekintetem térdre hullva jár a tájon,
csak a csend ül megpihenve két vállamon.

Tovább...

Szürke fátyol alatt

Vége lett a télnek, váltotta a tavasz,
ugyan észrevétlen, már tova is haladt.
Kopogtat a nyár szürke fátyol alatt,
megül a csend, elhallgat a pillanat.

Tovább...

Álmot szitál

Nem szövi már az ágyam az álmokat,
madárének az ablakon kopogtat.
Testem nehéz, de talpra állok,
fáradt szemeimmel még homályosan látok.

Tovább...

Gondolataim vihara

Gondolataim viharában nehezednek lépteim,
peregnek némán kabátomon emlékcseppjeim.
Vállaimra nehezedik, kapaszkodik a tegnap,
megrázom magam, felém nyújtja kezét a holnap.

Tovább...

Gazdag vagy szegény

Testet ragad, húzza a reggel,
a lélek egy korty kávéban merül el.
Egy slukk füstben köszön a napsugár,
árnyékként követ a megszokás.

Tovább...

Megszokás

Kalapácsot ragad az ébresztő,
sújt le rám, nevet a kárörvendő.

Tovább...

Gondolataim

Kábít a hajnal, lámpát gyújt,
egy pillanat a tűzbe hullt.
Kávéillat hív, csalogat,
lerakom az asztalra álmomat.

Tovább...

Csukott szívvel

Elindultam csukott szemmel virágot szedni,
lábaim alatt azonban hó, s hideg szél kíséri.
Kezeim nyújtom, de talán nem is az enyém,
csendet fon a köd a gondolatok mezején.

Tovább...

Ugyanaz, mégis más

Utat fonnak lépteim, s elveszik a tájban,
hátranézve rám mered a távol gondolataimban.
Leülök s mozdulatlanságba kulcsolom kezeim,
nyitott szemmel nézelődök, idézem emlékeim.

Tovább...

Égő szirmok

Fekete mezőn nyílnak a virágok,
s illatozva elégnek a szirmok.
Az ég felé húz, megragad,
de elnyel az avar, rám zuhan.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom