Csipkés Dániel
Életem adnám csakis érte,
bármit megtennék szívéért cserébe.
Elrabolta szívem örökre,
bárcsak velem lehetne.
Ezeregy emlék, mi a mélybe húz,
soha nem ereszt, bármerre bújsz.
Bármit megtennél, hogy átérezd újra,
de az a boldogság már nem jön vissza.
Minden álmom te vagy, nem is kívánhatnék szebbet,
talán, hogy örökre foghassam két kezed.
Ragyogjon rám gyönyörű, barna szemed,
boldognak lenni csak veled!
A szívem csak érted dobog,
lelkem csak miattad boldog.
Szemed mint a legfényesebb csillag,
úgy ragyog rám nap mint nap.
Mikor először láttam, még nem tudtam,
hogy Ő lesz kire mindig is vártam.
Egy álmom vált valóra vele,
rabul ejtett örökre gyönyörű szeme.
A hó tud fájdalmas is lenni...
Fájó emlékeket idéz fel,
de ez is csak engem emészt fel.
Egy emlék ami nem múlik el soha,
ezen nem segít az idő vasfoga.
Virágos kert az én szívem, angyalok őrzik sötét kapuját,
ember nem teheti be a lábát, nem hallod halk szavát.
Ha mégis elhervadt virágok sikolya hallatszik...
Neked adtam szívem örökre,
nincs szükségem rá, csak ellökne.
Fogadd hát el vigyázz rá nagyon,
légy boldog vele csak ezt kívánom.
Az érzés mely elvakít ,
minden döntést lelassít.
A mélybe húz mindent elpusztít,
reménytelen, majd a halál ad "puszit"...
Bármerre nézek tékozló lelkek,
halál vicsorogva vár bennetek.
Nem tudjátok hogy miben hisztek,
nem láttok csak néztek, nesztek!
Kérlek ne félj hogy nem szeretlek,
hisz tudod jól te vagy kit kerestem,
leírni hogy mit érzek úgysem tudom,
de megpróbálom és most elmondom.
Hideg tél volt február,
de mi jól tudtuk mi vár,
a szerelem mi átjárta testünk,
nem volt más egy égi szikra köztünk.
Félek hogy elragad tőlem e zord világ,
Félek hogy nem lesz többet ki karjába zár,
Nyugtass meg, mondd hogy nem így lesz,
Mondd hogy "nekem örökre csak te kellesz"...