Csipő Tamás
Kétségek közt hányódva,
Az ágyon forgolódva,
A hangod messzire kísér,
És ha nem rohanok... elér.
Törjön szét minden gát!
Ne legyen Új világ!
Csak javítsuk meg a régit,
Melyre nem vagyok elég Én itt...
Ma láttam a Holdat,
Erőt adott őszi napomnak,
Hogy még inkább éljem,
És ne csak reméljem
Amikor megláttalak,
Tudtam, hogy ledőlnek a falak,
Melyek körbevettek engem,
És szorongatták a lelkem.
A festőművész ecsetje megszaladt,
És ismét húzott egy vonalat.
Ami megjelent a vásznon,
Mely előtt ül napokon vagy órákon:
Ma amikor néztelek,
A szél fújta tincseidet,
És játszott velük,
Hogy jó legyen a kedvük.